Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált)

Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Ámos Imre - Régikönyvek
Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek Ámos Imre 14 eredeti metszete (dedikált) - Régikönyvek
(0 vélemény)

ELŐSZÓ Ámos Imre most közrebocsátott 14 eredeti metszete ragyogó dokumentuma annak a sajátos művészetnek, amely az ő nagy tehetségének minden alkotásában megnyilvánul. A zsidó vallási ünnepeket ábrázoló metszetek mindegyike visszatükrözi a zsidó lélek szomorúságát, Istenben való megnyugvását, bizakodását és csodálatosképpen egyesíti magában többezer év művészetének karakterisztikumait. Nézve ezeket a metszeteket, egyszerre látjuk magunk előtt az ősi hazának hagyományokban élő művészetét és a mai kor művészetének modernségét, megcáfolhatatlan bizonyságául annak, hogy mindaz, ami a művészetben igazi érték: örökbecsű és független az idők változásaitól. A zsidó magyar művészetnek nagy nyeresége, hogy ez a metszetsorozat megjelent, azok átlapozása a művészet minden barátjának igaz gyönyörűséget fog okozni, a zsidó vallás minden hívőjét őszinte áhítattal fogja eltölteni. Budapest, 1940. március hó 15-én. Ribáry Géza A modern művészet szelleme gyakran elválaszthatatlan egy új vallásos érzéstől. Isten-keresés. Isten-hirdetés szólal meg számos modern művészünk alkotásából. De csak akkor lesz igaz kifejezője e szellemnek, ha a hit iránti vágyódásból és a vallásos érzés szükségéből fakad. A festészetben és a grafikában minden kor műveiben megtaláljuk az érzéki tartalom mellett az érzést. A naturalista korszakokban kisebb, a vallásos korszakokban nagyobb mértékben. Ha magasabb és mélyebb gondolatokat és érzéseket akar a művész a szemlélőre átvinni, művének asszociációs hatását a szuggesztió elemezhetetlen és ösztönös erejével fogja növelni. Innen a középkori és keleti nagy kultúrák művészetének ellenállhatatlan szuggesztivitása. Ezért képesek ezek a vallásos érzésnek olyan hatalmas erejét kisugározni. Szemben a modern naturalista művészettel — amelynek főcélja az érzéki igaz kifejezése — korunk expresszionista művészetének teljesen mellékes az optikai hűség, nem elégszik meg felszínes benyomással, hangulattal, hanem belső érzésvilágának minden mélységét teljes alanyi valóságában akarja elénk tárni. Ha ebben az érzésvilágban a vallás adja a domináns hangzatot, akkor a művel előidézett vallásos élmény határait egyrészről magának az alkotóművész vallásos érzésének mélysége, másrészről belső világának közvetítésére használt művészi eszközökkel való bánni-tudásának mértéke szabják meg. Ez a modern expresszionizmus nem veti el az ábrázoló formákat, de csak arra használja, hogy az ábrázolással tudatossá és eszmetársulás útján szemléltetővé tegye azt a vallásos érzést, amelyet ki akar fejezni. Nem eszmei tartalmat akar adni, hanem vallásos érzést költeni. Torzítja, feladja a formákat, nem esztétikai hatások öncélúságát hirdetve, nem jelenségeket közölve, hanem magát a lelki hatást. Ha ezt a teremtő lelki világot tartjuk szemünk előtt, akkor tudjuk kellően értékelni Ámos Imre tizennégy képének művészi és vallásos becsét. A zsidó vallásos érzés mélysége kevés művésznél jutott oly intenzíven kifejezésre, mint Ámos Imrénél és a kifejezés eszközeinek kitűnő alkalmazása gyakorolják azt a nagy szuggesztív erőt mindazokra, akik ezeket a lapokat „e hitben szemlélik. Ezek a rajzok minden ízükben vallásos rajzok, nem néprajzi ábrázolások vagy szertartások krónikája, hanem annak az érzésnek a sugalma, amelyet a szertartás vagy az ünnep lényege lelkünkben ébreszt. Hogy csak példával szolgáljunk, nézzük a sófárt ábrázoló rajz lélekfelrázó harsogását, amelyet a fölemelt kar szemléltet, éreztetvén a félelmetes nap egész fenségét. Ezzel szemben a „tas- lich" szertartást ábrázoló rajzot, amely szinte kifejezi a délelőtti felajzott lelki élmény után a lelki feloldódást. A feszültséggel szemben nyugalmas ernyedtséget. Vagy a „kappóró" szertartás előkészítő megadásos áhítatával szemben a bűnvallomásnak mélységből fakadó és a cselekedeteket mérlegelő isteni igazság előtt való összeroskadt alázat valóban aszkétikus kifejezését. Az egyes lapok magyarázatául csak rövid utalást adunk, hogy a szertartásokat kevéssé ismerő szemlélő részére a metszetek érzéséhez való hídverést megkönnyítsük. I. TEFILLIN. „És legyenek ezek a szavak, amelyeket megparancso¬lok neked ma, szívedben .... Kösd azokat jelül kezeidre és legyenek homlokköltőül szemeid között.44 (Mózes V. 6. 6—8.) Minden nap felteszi a zsidó imaszíjját, amely emlékezteti, hogy szíve minden indulatát és hajlamát, értelme minden tehetségét Isten szolgálatába állítsa. Jelképe Istennel kötött frigyének: „És eljegyezlek téged magamnak örökre; eljegyezlek magamnak igazsággal és joggal és szeretettel és irgalommal; eljegyezlek magamnak hűséggel, s megismered az Urat.44 (Hoséa 2. 21—22.) II. KIDDUS. „És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt" (Mózes I. 2. 3.) Mint a gyönyörűséges, várva- várt menyasszonyt fogadja a zsidó a szombatot, Isten drága ajándékát, amely testének nyugovást, lelkének megújhodást, szellemének felfrissülést hoz és Istenhez hasonlóvá teszi. Új lelket lehel Isten belé a szombat előestjén, amely távol tart tőle minden gondot és bajt és szellemét az örök szeretetbe és szabadságba vetett hittel tölti el. „Vigyázz a szombat napjára, hogy megszenteljed azt" (Mózes V. 5. 12.) Már égnek a szombati világok, ott van a terítő alatt a kettős szombati kalács és felemeli borral telt serlegét minden hívő zsidó, hogy megszentelje a szombatot, hálát adva az Ürnak, „aki megszentelt törvényeivel, kegyet talált mibennünk és az Ő szent szombatját szerető jósággal osztályunkul adta". III. HABDALA. A gyönyörűséges hercegnő, a testi pihenőt és lelki üdülést adó szombat, távozik a zsidó otthonából. A fájdalmasan búcsúzó családfő még szeretettel élvezi a tornyocskából áradó illatot, áldást mond a fonott gyertya fényére, amelyet a gyermek nagy buzgalommal ágaskodva tart magasra — hogy nagyra nőjjön —, aztán még egy áldás a csordultig borral megtöltött pohárral és megkezdődik a hétköznap gondja, küzdelme. (Már az asztal szombati térítőjét is visszahajtották, mert a hétköznapot a szombattól elválasztó tátongó űr ezzel is kifejezésre jut.) IV. Ú J HOLD. A hónap első napjai egyikén szabad ég alatt köszönti a jámbor zsidó az újra megjelenő holdat és dicsőíti Azt, aki az ég minden seregeit teremtette és megparancsolta nekik, hogy törvény szerint teljesítsék kötelességüket annak idején. Megparancsolja a holdnak, hogy újuljon meg, aminthogy megújul az egész emberiség, hogy Alkotóját, királyságának dicsőségére felmagasztalja. V. A SÓFÁR. „A hetedik hónapban a hónap elsején legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonariadás, szent gyülekezés." (Mózes III. 23. 24.) A Rós Hasaná-nak ősi, mózesi értelmét tükrözi vissza ez a rajz. Az emlékeztető harsonariadás, emlékeztetés az esztendőben követett jó és rossz igyekezetekre, amely Isten megemlékezését is maga után vonja: „Felvonul Isten harsonaszónál, kürtzengés közt az Úr." (Zsoltár 47. 6.) VI. TASLICH. Ros Hasana délutánján jámbor zsidók kimennek valamelyik folyó, patak, vagy halastó partjára, kifordítják zsebükből a morzsákat, Micha próféta hirdetésére célozva: „Ki van olyan Isten, mint Te, aki megbocsájtja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét? Nem mindétig tartja meg haragját, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Újra fog nekünk irgalmazni, eltapodja bűneinket és a tenger mélységébe veted mind a vétkeinket. Hűséget adsz Jákobnak, szeretetet Ábrahámnak, ahogy megesküdtél őseinknek a hajdankor napjától fogva." (Micha 7. 18—20.) VII. KAPPORO. Babonás hitben gyökerező szokás szerint némelyek az engesztelő nap előtt kakast forgatnak fejük fölött, majd levágatják és a szegényeknek ajándékozzák. „Ha van melletteszóló angyal, egy az ezer közül, hogy valljon az ember mellett egyenességéről: akkor megkegyelmez neki és mondja: szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba, találtam váltságot. (Jób 33. 23—24.) VIII. BŰNVALLOMÁS. (Az engesztelés napja.) „A mélységből kiáltok Hozzád Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket mérlegeled Uram, Uram, ki maradhat meg?" (Zsoltár 130. 1—3.) Ebben a szellemben tesz bűnvallomást minden zsidó az engesztelés félelmetes napján. Az örök életbe költözöttek emléke is hozzátartozik az ünnep áhítatához; ezeknek emlékére egésznapégő gyertyát gyújtanak, amelynek fénye szolgál az ünnepet befejező habdala áldásra. IX. SÁTOROSÜNNEP. „Sátrakban lakjatok hét napon át, minden honos Izraelben lakjék sátrakban." (Mózes III. 23. 42.) „S vegyetek magatoknak az első napon díszes fagyümölcsöt, pálmaágakat és sűrűlombú fának, meg a fűzfának a gallyát és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt hét napon át." (Mózes III. 23. 40.) A sátorban, amelyben az aratóünnep emlékeztetőjéül egyes helyeken, más díszek közt, bort és olajat is elhelyeznek, veszi kézbe az imádkozó az ünnepi csokor alkotórészét: a „díszes gyümölcsöt", az etrogot. X. CHANUKKA A templomszentelés ünnepén az olajcsoda emlékére, a hős Makkabeusok önfeláldozó küzdelmére (oroszlán) gondolva, gyújtjuk meg a chanukka-mécsest. „Először a makkabeusok korában történt, hogy Izraeltől el akarták ragadni hitét, lelkét, Istenét. . . Harcaikkal, vértanúhalálukkal a makkabeusok kivívták a vallásnak, a léleknek szabadságát. Ezért drága nekünk a Ghanukka, a lelkiismereti szabadság ünnepe." (Heller Bernát: Zsidó ünnepeink.) XI. PURIM. „Hogy tartsák meg azokat vígalom és öröm napjaiul és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek." (Eszter 9. 22.) A Purim a zsidóságnak vidám, mulatós, zajos örömünnepe. Siet a fiatal küldönc, egyik kezében a Hámán-kereplővel — amellyel a zsinagógában Hámán nevének említésekor zajt csapott —, másik kezében a kétféle ajándékkal — bor és kindli —, homlokára tolva az álarcot, egyik kaputól a másikhoz, hogy mókázva ünnepeljen, de még idejekorán hazatérjen a bevezető purim-lakomára. XII. SZÉDEREST. A szabadságnak és a megváltásban való hitnek ünnepe a Pészach. Az ünnep előestjén ünnepi asztal köré gyűl a család a széder szertartására. Már kilenc órára jár az idő és a széder-asztalnál izgatottan teszi fel a kisfiú a négy hagyományos kérdést. A családapa vánkossal bélelt karosszékén szeretettel és öntudattal hallgatja, mert ő tudja, hogy: „Rabszolgák voltunk Egyiptomban, de kiszabadított minket a mi Urunk Istenünk", és hiszi: „Ebben az évben még rabok vagyunk, de a jövőben Isten szabad gyermekei leszünk." XIII. A TÓRAADÁS ÜNNEPE. „Zemán máttán toraténua Törvény adásának napja. A tíz parancsolat a legnagyobb kincs, amit a zsidóság az emberiségnek adott. Büszkén, alázatosan feltekintve mutatja a zsidó a világnak a TAN tekercsét, legszentebb osztályrészét, amelyet a kinyilatkoztatás ünnepén az Ürtól kapott és az egész emberiségnek adott. „Ez a Törvény, amelyet Izrael fiainak adott Mózes, az Úr parancsára őrizetül,"(Mózes V. 4. 44) „örökségül Jákob gyülekezetének". (Mózes Y. 33. 4.) XIV. ÁB HÓ 9. NAPJA. A két templom pusztulásának évfordulója Izrael leg- nagyob gyásznapja. A puszta földön ülő ájtatoskodó gyászéneket mond, megemlékezik a Templom pusztulásá¬ról, a zsidó állam megszűntéről és a számkivetett nép ten¬gernyi szenvedéséről. Lelki szemei előtt látja a templom oszlopának rombadőltét és a szent lámpa porbahullását.

Illusztrátorok:
Ámos Imre
Borító tervezők:
Ámos Imre
Kapcsolódó festészeti irányzatok:
Európai Iskola
Kapcsolódó festőművészek:
ÁMOS (UNGÁR) Imre (1907–1944)
Kiadó:
Hungária Kidás
Kiadás éve:
1940
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Hungária Nyomda
Nyomtatott példányszám:
150 darab
Kötés típusa:
laponként mappában
Terjedelem:
4+14
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 29.00cm, Magasság: 36.50cm
Kategória:

Mások ezt is megvették mellé

Az Ön véleménye

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...