A XX. század külföldi írói

Nehéz feladatra vállalkozott a Gondolat Könyvkiadó, amikor elhatározta, hogy megjelenteti a XX. század külföldi íróinak kis lexikonát. A vállalkozás fő problémája, hogy a befejezett életművű alkotókat kivéve, e kor irodalmában még mindenki és minden változásoknak van alávetve. Változásoknak abból a szempontból, hogy az irodalom sok jeles művelője újabb művekkel lepheti meg a közönséget, esetleg új utakon indulhat el, új irányzatoknak lehet képviselője. De változtatásoknak van alávetve ez az irodalom azért is, mert módosulhatnak az írókról és műveikről alkotott értékítéletek néhány évtized alatt is. Általában nem igaz az a tétel, hogy a kortársak képtelenek lennének megérteni a nagy műveket, az azonban áll, hogy egy adott korban jelentősnek tartott alkotások később jelentéktelennek tűnnek, mert hatásukat gyakran külső körülményeknek köszönhették, politikai, ideológiai, irodalmi harcoknak, a közönség tünékeny igényeinek.Ezeket a nehézségeket ismerve, a lexikon-szerkesztés arra törekedett, hogy mindenekelőtt olyan írókat mutasson be, akiknek műve Magyarországon többé-kevésbé ismert. Természetesen nem mondhatott le arról, hogy bizonyos keretek között szélesítse az olvasók látókörét, és ismertessen olyan írókat, akik csak a szűkebb nemzeti keretekben, vagy esetleg a világ valamelyik régiójában népszerűek. Ebben a tekintetben az egyes nemzeti irodalmakkal foglalkozó szerkesztők véleményét más lexikonok választékával ellenőriztük. A szerkesztés nagy súlyt fektetett arra, hogy ne csak a nagy, hanem a kis nemzetek íróit is megfelelő arányban szerepeltesse. Különösen fontos feladatának tartotta, hogy a nem európai népek irodalmának néhány, legnevesebb képviselőjét bemutassa még abban az esetben is, ha a magyar közvélemény most még nem tud róluk. Az egyetemességre való törekvés a szocialista kultúra egyik megkülönböztető vonása, s erről a lexikon szerkesztése során sem mondhattunk le.

Mutass kevesebbet