Ábécé

Egy helyütt azt fogjuk olvasni: «Van-e az írásnál természetellenesebb és van-e nagyobb kockázat? Van-e keményebb viadal? Van-e igazabb demonizmus?» Másutt viszont - mintegy feleletül - azt, hogy e kockázat és viadal vállalói, az írók „mégis a legboldogabbak ebben a siralomvölgyben" játékból űzhetik azt, ami másnak feladat. Az ellentmondáson nem kell meglepődnünk. Aki elkövette, nem a logikát akarta szolgálni. Azok közé tartozott, „akik az igazságot önmagáért kutatják". A művészi igazságot persze, amely nem azonos .sem a filozófiai leckék, sem a törvényszékek, de még csak a templomok igazságaival sem. Mivel azonos, micsoda hát mégis? Erre követőik, a művészek sem igen tudnak mással válaszolni, mint gyakorlattal: egy-egy igaz alkotással. A kívülállók méltán gondosan rejtett szakmai titkokat sejtenek, holmi céhbeli összeesküvést. Aztán azt hallják a bennfentesektől - hol siránkozva, hol kérkedve -, hogy ezt a mesterséget nem lehet elsajátítani; erre születni kell. Gyanújuk ettől természetesen csak erősbödik. Aki ki van szolgáltatva a természetnek vagy a véletlennek, ritkán kerüli el a babonát. Az írókat nemcsak a babona tartja vissza, hogy mesterségük rejtelmeiről és fogásairól szóljanak, ők, a tudatosítás, a fényteremtés elszánt bajnokai, legbonyolultabb műfogásukat is szinte delejes álomban végzik. Ritkán akad köztük - a gyakorló önboncolók és önimádók közt -aki a saját lelke szabdalása vagy istenesülése közben is magába tekintene; aki tükörből figyelné, hogyan alkot.

Borító tervezők:

Kálmán Klára

Kiadó:

Gondolat

Kiadás éve:

1957

Kiadás helye:

Budapest

Kiadás:

Harmadik kiadás

Nyomda:

Franklin Nyomda

Kötés típusa:

félvászon, kiadói papírborítóban

Terjedelem:

210 oldal

Nyelv:

magyar

Méret:

Szélesség: 14.00cm, Magasság: 20.00cm

Kategória:

Irodalom irodalomtörténet

Irodalom szépirodalom esszék, tanulmányok, publicisztika

Irodalom irodalomtudomány