Az erőd és foglya

Selimovic legújabb regényének cselekménye a XVIII. században játszódik, Szarajevóban és Bosznia regényes tájain; mégsem történelmi regény a szó megszokott értelmében, mert nem történelmi eseményeket tárgyal, hanem egy egzotikusan érdekes közösség életének különösségeit és e közösséghez tartozó emberek magatartását, értelmi, érzelmi, erkölcsi, társadalmi gesztusait ábrázolja kalandregényre emlékeztető, torokszorítóan izgalmas, fordulatos cselekmény keretében. Hősei zárkózott, magukat soha meg nem mutató emberek, akikben az emberiség mindig rejtve munkál, vagy ha nem rejtve, akkor a közösség kiveti magából őket. A cím jelképes is: arra is utal, hogy minden ember erőd, s mindenki fogolyként él a saját erődjében, melyből kitörni, melybe befogadni valakit: végzetes kaland. A regény főhőse ilyen végzetes kalandba bocsátkozik, ki akar törni saját erődjéből, keresi az embertársaihoz, a közösséghez vezető utat, mert tudja - háborús tapasztalatai tanították meg rá -, hogy a gyűlölködés, a hatalommal való visszaélés, az elzárkózás megnyomorít minden embert. Különös emberek keletiesen tarka világa elevenedik meg a könyv lapjain: muzulmánok és keresztények, nagy hatalmú császári főhivatalnokok, bulldogtermészetű nyomozók, erődbe zárt engedetlen alattvalók, megvesztegethető bírák, elesett kisemberek, orgyilkosok és áldozataik - és a főhős, az állástalan muzulmán tanító, aki minden emberi gazságot, alávalóságot, de minden emberi szépséget, jóságot is megismer küzdelmes, kalandos életében.

Mutass kevesebbet