Egy esélytelen magánszáma

A ​költő írja: Palázva-cserepezve hozzászoktam a teljesítményre összpontosító csöndes szólózáshoz, s gyakran fölvetődött bennem: mit keresek én ezek között? Arisztokratizmus volt ez, vagy csupán az adott környezettel szembeni másravágyás? Stendhal írta valahol, hogy imádja a népet, de szenvedést okoz számára minden pillanat, melyet a nép között kell töltenie. Kinek jutna eszébe őt ezért elvont humanistának nevezni, s ha eszébe jutna is, Stendhal ettől még Stendhal marad. Nem akarom hozzámérni magam, csupán az idézett mondat ejt gondolkodóba. Úgy tűnik, hogy amikor a népről beszél, a nép fogalmán elsősorban a köznépet érti, a köznépet, ahonnan a falusi ács fia: Julien Sorel is jött. Az író szubjektív véleménye s a kor hősét megjelenítő nagy realista regény között nincs ellentmondás. A mű ismeretében a gondolat is mélyebb értelmet nyer. Számomra azt is jelenti, hogy a nép se nem homogén, se nem mozdulatlan. A történelemalkotó tömeg sokhangú, heterogén szemléletű „személyiség”, mely mindig „brutális”. Aki ebből a tömegből válik ki, az egyéni sorsában a közösség sorsát is viszi, pályaívén (nevezzük fejlődésnek) láthatók az egész konglomerátum mozgásának jellegzetes, gyakran tragikus ellentmondásai.

Borító tervezők:

Barcsa Tibor

Kiadó:

Szépirodalmi Könyvkiadó

Kiadás éve:

1989

Kiadás helye:

Budapest

Nyomda:

Alföldi Nyomda

ISBN:

9631537951

Kötés típusa:

egészvászon kiadói borítóban

Terjedelem:

289 oldal

Nyelv:

magyar

Méret:

Szélesség: 13.00cm, Magasság: 19.00cm

Súly:

0.20kg

Kategória:

Irodalom szépirodalom versek, versantológiák, eposzok