Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Michelangelo Buonarroti versei

Michelangelo Buonarroti versei - Buonarroti, Michelangelo - Régikönyvek
(0 vélemény)

Michelangelo ​Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475 – Róma, 1564) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak. Látszólag nem sokra becsülte verseit, legalább is ez tetszik ki barátainak írt leveleiből. De a fáradhatatlan javítás, csiszolgatás arra vall, hogy inkább csak elégedetlen volt velük, mint annyi mással élete folyamán. Van verse, mely nyolc formában is fennmaradt. Bár a szavak világában nem mozgott olyan biztonsággal, mint más művészetekben, versei nem elhanyagolható részét képezik életművének. Két nagy költő hatott a költészetére: Dante és Petrarca. Egykorú tanúságok szerint Dante írásainak legjobb ismerői közé tartozott, kedves olvasmánya volt az Isteni színjáték, tehetségének rokonsága is hozzá vonzotta. Michelangelo nem tartozik a könnyen befogadható költők közé, bár témái nem túl változatosak: szerelem, szépség, művészet, halál. Bőven vett át példaképeitől elemeket, de költészete jellegzetesen michelangelói, zord felségességével, nagy indulataival, hatalmas szenvedélyeivel, nyers formáival.

Fordítók:
Rónay György
Kiadó:
Magyar Helikon
Kiadás éve:
1959
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Kossuth Nyomda
Kötés típusa:
selyem kiadói borítóban
Terjedelem:
300
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 17.00cm, Magasság: 24.00cm
Kategória:
A cukorra, gyertyára és szamárra 235
Addig kellett volna magasba szállnom 103
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek 189
A halál biztos, de az óra még nem 232
Ah, mindenütt csak téged lássalak 214
Ahogy apadnak fogyó életem 159
Ahogy már a keblemen viselem rég 201
A józan ész zsörtölődik velem 22
Akarnám, Uram, mit nem akarok 225
A kelyheket pajzzsá s karddá verik 14
A kereszt, a malaszt s a kínok árán 236
Aki egykor semmiből hozta létre 124
Alázattal hajtom nyakam igába 155
A legjobb művész sem tud olyan eszmét 86
A lélek, mely kiontja 140
Amint megkaptam, uram, leveled 42
Amit csak látok, unszol és tanácsol 114
Amit szép arcodon látok, uram 53
Angyal - formában születtél te, Donna 150
A szívem egyre lángol 171
A szíves barátság színe alatt 77
A tűz a követ úgy szereti, menten 186
A tűz mindent eléget 117
Az a terve a vad 185
Az égből jött, halandó lénye látta 139
Az Éjt, amint édesen szendereg 120
Az én szerencsém és a te kegyelmed 146
Az ép érzék méltán rajong a legszebb 88
Azt hittem, amikor tekintetem 91
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke 35
Az új, nagy szépség, kinek soha párja 168
Áldott szellem, ki, bár halálra értem 90
Ámor, ime a szívemből, melyet 167
Ámor, nem vagy-e fenség 210
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem 118
Bár az idő óránkint ostromolva 135
Bár szívem sokszor felgyujtotta már 143
Bár volt a szívem már olyan nehéz 46
Benned látom s így hívom magamat 17
Benned a halál, s életem tebenned 50
Bölcsőtől sírig, melyenek küszöbéhez 113
Csak egy kőben kívánja 147
Csak én égek tovább, ha már kioltott 18
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom 111
Egy férfi, sőt egy isten szava szól 223
Enged minden keménység 108
Édes-kegyes segélyed 178
Édes sírásból kínos nevetésbe 104
Életem immár lassankint elér 226
Évekkel rakva, bűnnel teljesen 230
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek 97
Felerészben fáj s búsít, felerészben 231
Ha a rajzzal és a színnel elérte 221
Ha a szemek a szívekbe vezetnek 39
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak 32
Habár szépség földi arcvonásod 202
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor 141
Ha egy arcot víg szív széppé tehet 187
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem 212
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága 184
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba 127
Ha jól fölfogott lényünk égi része 222
Ha kénből van szivem, annak arca nem 192
Ha kiről szólok, annak arca nem 220
Ha kisebb volna, hölgyem 182
Halálom felé, vonakodva folyton 181
Halálra lett, ami lett 224
Halálra öltél már sok évig engem 207
Ha más archoz vonna, uram, helyetted 142
Ha megölhetné valaki magát 30
Ha mint szemed szépsége, volna bár 40
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja 80
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy 144
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek 134
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt 106
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhitat 33
Ha tudnánk szüntelen 129
Ha ura rá kemény láncot vetett 208
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok 176
Ha valaki olyan öröm adósa 92
Ha vágyunkat az Isten 110
Ha végül majd a lélek 194
Higgyétek meg, szemek 126
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda 203
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen 180
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet 99
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett 145
Hogy élemült koromban 158
Hogy is lehet 105
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat 190
Hogy merném elviselni 15
Hogy szépséged az idő ellenére 148
Hogy végleges hevemben 133
Honvágyban égve szállna föl e lélek 169
Hölgyem, ha rám veted 191
Hölgyem, mit kivülről látok belőled 188
Hölgyem, törődve, vénen 177
Ideje volna már 115
Itt állok, oly magányosan s szegényen 83
Izzó sóvárgásommal égre szállhat 199
Jobban szeretem magam a szokottnál 193
Jobbra lépek, meg balra bicegek 195
Jobb volna már meghalnom mihamar 16
Jól meglátja távol s közel szemem 112
Kegyesemnek öröm, de neked élet 161
Kegyes-szép kedvesem 125
Két szép szemöld alatt 132
Ki az, aki tehozzád kényszerít 9
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása 59
Kincsem szeméből kilő s belelobban 19
Kinek szemét szokás és kényelem 96
Köszönettel megkaptam, hála néked 55
Levetve kínos, lomha terhemet 229
Magam előzve mennék 160
Magasan fénylő éked közelébe 174
Magas hegyekben, szirti meredélyen 216
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak 154
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét 157
Mert nagyon aggodalmas 170
Meséivel Isten szemléletére 227
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem 23
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban 98
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat 79
Mig fogy az élet napról napra bennem 138
Miként ott lappang, s feltámad a kőben 87
Mikor sok sóhajom keltője, szépem 100
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől 204
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében 102
Milyen ráspoly marása 89
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen 237
Míly vidáman símul arany hajára 11
Minden bezárt tér és minden fedett hely 123
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép 116
Mint a macskáknak a lombard vidéken 12
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat 185
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta 219
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke 165
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem 21
Mondom nektek, nagy istenek, a földön 166
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton 172
Nem a halál, félelem a haláltól 128
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem 198
Nemes lény, mint tükörben, drága tested 20
Nem ér bennem se művészet, se szellem 183
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak 215
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor 149
Nem halandó dolgot láttam szememmel 82
Nem lehet érdeme szerint dicsérni 151
Nem mindig halálos vétek, ha lángra 93
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék 153
Nem örült a levegőnek, nem élt 156
Nem szívem élteti szerelmemet 94
Nem tudok elképzelni semmiképpen 52
Nem tudom s akarom megállni, Ámor 109
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott 78
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet 10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna 197
Nincs a te égi orcád 131
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek 228
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét 81
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott 37
Oly magasra ragadtál 163
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem 119
Olvadt ezüst s arany 162
Önmagamtól mennél inkább menekszem 196
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem 101
Sok éven és sok próbán át, halála 152
Sok szétszórt pillantásod 164
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet 233
Szememen át mily mézet ont szivembe 51
Szent szeme nem találhat az enyémbe 107
Szépítenek, mondják, a szenvedések 218
Szépsége emlékével egybeforrva 173
Szép szemeddel édes fényt láthatok 122
Szivemből a halálnak 179
Születésemkor kaptam példaképnek 95
Tán hogy szívem másért részvétre keljen 36
Távolból, egy nagy csillag sugarától 130
Több türelemmel több szerencse és kegy 200
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod 34
Tüzet érzek egy megfagyott alakban 121
Új hölgy szépsége lázít 213
Uram, ha régi közmondás igaz, hát 8
Üdvözültek, kik örömet találtok 137
Valahányszor bálványképem dereng föl 217
Van egy féreg, önmagához kegyetlen 54
Van még a földön egy gigász, olyan nagy 56
Vásároltam, bár igen drága áron 41
Végórámhoz vezetett már sok évem 136
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre 7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek 234
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek 211
Utószó 245
Jegyzetek 261
A rajzok jegyzéke 299

Buonarroti, Michelangelo

1475 - 1564
Michelangelo Buonarroti (IPA: [mikeˈlanʤelo bwɔnarˈrɔːti]), teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.

Buonarroti, Michelangelo  további könyvei

20%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
1 500 Ft 1 200 Ft

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...