Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Prince January "Terra Forming"

Prince January "Terra Forming" - Shana Nys Dambrot, Barret, John - Régikönyvek
(0 vélemény)

Tanulmány a könyvről: Az alábbiakban általam ajánlani kívánt kötet Baksa-Soós János, azaz Január herceg könyve*, méghozzá az ő első nyomtatásban megjelent kötete**, ami nem is olyan megkésett ahhoz képest, hogy 35 éve kezdte művész-pályáját, s éppen vele összefüggésben jegyezte meg Kondor Béla a 60-as, 70-es évek fordulóján, hogy ő személy szerint BSJ műveiben véli felfedezni a jövő művészetét. Kondor próféciáját a Terra Forming, most úgy tűnik beigazolta. Jóllehet a könyv nem datálja a benne reprodukált műveket, az azonban ennek ellenére is nyilvánvaló, hogy eddig soha semmilyen más publikáció sem nyújtott ilyen átfogó és teljes betekintést Január herceg világába. A tavaly Kaliforniában kiadott kötet előszava - John Barret írta – ilyesféléképp kezdi Január herceget bemutatni: Az úttörő európai alternatív Kex zenekar egyik volt tagja, Január herceg eltünt Budapestről 30 évvel ezelőtt – az együttes népszerüségének tetőpontján. Nyugat-Berlinben bukkant fel újra két évtizeddel később, de nem rock-sztárként. Ellenkezőleg, úgy mutatkozik be, mint egy közlekedő edény – mint egy próféta, ha úgy tetszik. Zenész, költő, korlátokat nem ismerő képzőművész – szakmája szerint –, és megbízott hírvivő vagy Bodhisattva, szándéka szerint. Január, a jövőmultú sámán tudományos fantasztikus cirkuszt teremt egy tudományos fantasztikus kor számára. A Terra Formingot lapozgatva – mely nem mellesleg mcd mellékletet, azaz gyönyörűséges zenét is tartalmaz –, nekem J.L.Borges Homokkönyv című novellája jut eszembe, mert ahányszor végignézem, mindannyiszor újabb és újabb fordulatot, korábban nem sejtett dimenziót fedezek fel benne. Borges homokkönyvével szemben persze itt épp egy nem végtelen terjedelmű és sosem ismétlődő oldalszámú kötetről van szó, hanem egy – oldalszámozást nem tartalmazó, de amennyiben jól számolom – 108 oldalas katalógusról. A benne közölt reprodukciók számszerűsítése persze már egy kissé bonyolultabb feladat, mivel a Január herceg által saját műveiről itt közzétett fotók ugyancsak képekről – az ő festményeiről, rajzairól, és plasztikáiról – készültek, s a különféle festmények és plasztikák e fotókon nem külön-külön, hanem újra és újra egymással és a hozzájuk megalkotott közeggel együtt jelennek meg. Vagyis miközben talán össze tudnánk számlálni, hogy hány fotót közöl a kötet, s azok hány műtárgyat reprodukálnak (olykor többször, több nézetből, máshol esetleg csak félig), e két számjegyet legalábbis összegeznünk kéne, mivel ezúttal maguk a reprodukciók és a reprodukálni kívánt tárgyak is egyenértékű műveknek tekinhetők. A Terra Forming nem napló, de kiderül belőle, hogy az újabb és újabb konstellációkká összerendeződő objektek – részben egy kutatólaboratórium kísérleti-eszközei, részben egy spirituális életvezetés meditációs objektjei –, itt mégiscsak használat (tanulás, kutatás, varázslás, tanítás-előadás) közben, vagyis egyfajta naplószerűséggel lettek végigfényképezve. Erről árulkodik, hogy ezek a többnyire üreges, s többnyire világító, azaz nemcsak jelképes értelemben sugárzó (máshol az üveg, ill. kristály-berakások révén fényvisszaverő-) objektek/objektumok, majd mindig az évszakoknak megfelelő gyümölcsökkel, növényekkel, illetve egy berlini háztartás egyéb tárgyaival, valamint a négy elemmel keverednek***. A négy elem ugyebár a föld, a tűz, a víz, és a levegő, melyek itt kozmikus értelemben – égitestekként, csillagokként és bolygók képében – is megjelennek, továbbá porként (s a homokba írt szavakként, azaz tágabb értelemben mandalákként – varázskörökként – és mantrákként), kristályként, vagy sajátos fény-, és fényvisszatükröződések forrásaiként. A kötet lapjai folyamatosan különféle kép a képben szituációkkal árasztják el tudatunkat, sodró – gondolatilag és spirituálisan egyaránt koncentrált – asszociációs mezőket teremtve. Néhány nap elteltével az indiánokról és a sámánizmusról szóló köteteket vontam be a Terra Forminggal kapcsolatos vizsgálódásaimba. Ha valaki komolyabban el akar mélyedni Január herceg világában, nem árt, ha fölfrissíti ismereteit arról, hogy milyen összefüggésben használták a sámánok a varázsbotot, a szent-füstöt, vagy mit jelképeznek a tollak, a gombák, a pillangók az indián kultúrákban. Azóta hetek teltek el, számomra nap mint nap újabb és újabb könyvekkel, mert pillanatokon belül rájöttem, hogy Castańedát, meg egy annak idején New Yorkban látott gyönyörű kiállítást leszámítva eddig szinte semmit sem tudtam az indián kultúrákról. Most ott tartok, hogy kezdem felfogni, mi az alapja annak, hogy mi még ma is indián-regényeken keresztül próbáljuk meg bemutatni gyermekeinknek az ember természethez való ideális viszonyát, és egyáltalán azt az ethoszt, ami számunkra az egymás-, illetve az állat-, növény-, és szellemvilág irányában kívánatos lenne. Mindaz amit Winnetou, Nso Csi, Incsu Csunna, vagy Unkasz és Csingacsguk testesít meg gyermekeink indián-regényeiben, az úgy tűnik nem más, mint a mi eddig soha, sehol nem igazán megvalósított szabadság-egyenlőség-testvériség eszményünk sajátos vetülete, amely ráadásul egy olyan, a pénz fogalmát nem ismerő társadalmi alakzatra projektálódik, amit mi magunk mindig is kivitelezhetetlen utópiának tekintettünk. Az indiánok által szentségként tekintett békepipához, vagyis a calumet-kultuszhoz képest aligha paradox, hogy a 80-as évek rakétafegyverkezésével párhuzamosan épp a korabeli Egyesült Államok indította útjára azt a dohányzás-ellenes kamányt, amely immár a hozzánk hasonló távoli országok törvényhozását is elérte. Nem csupán azért nem meglepő ez, mert a dohányból is az indiánok csináltak kultúrnövényt – akár a kakaóbabból, krumpliból, kukoricából, és még sorolhatnánk –, hanem mert a dohányzás mai hisztérikus üldözése az indiánok békét és testvériséget jelképező calumet-kultuszának meg-nem-értésén, spiritualitásának lenézésén és elutasításán alapult. Így a sápadtarcuak kezében természetesen a dohánytermesztés is sima üzletté vált, és történetesen épp a dohányipar fejlesztése később pont az állami lőszergyártási potenciál fenntartásával, vagyis a hadiipari készűltséggel függött össze. Hipokrízis – mondhatnánk –, de ez a krízis a sápadtarcú kultúrát azóta is kíséri, hogy a rézbőrűeket a maguk eszméivel az Örök Vadászmezőkre küldtük, s nem is fog enyhülni, amíg nem leszünk képesek felfogni a lemészárolt indiánok lelke nyomán támadt spirituális űrt, vagy másképp fogalmazva, amíg nem leszünk képesek magunkévá tenni az ő végtelenül érzékeny és empatikus viszonyukat a természethez, világhoz, emberhez. Január herceg könyve alighanem ehhez segít hozzá, amennyiben művei nem csupán stiláris toposzaiban idézik, hanem lélegzetelállító intuícióval aktualizálják a részben gyerekkorunkban, részben felnőttként megismert indián kulturák szellemiségét, nagy hittel és lelkesedéssel anticipálva mindazon antropológiai rejtélyek megfejtését, melyekre tudományos gondolkodásunkkal mindmáig nem voltunk képesek (indián kozmológia, botanika, orvoslás, társadalomszervezés, nyelvalkotás stb). S ez az a pont, ahonnan közelítve már koránt sem meglepő Január herceg kötetének felhőtlenül utópikus, és meghökkentően futurisztikus jellege. Épp a minap olvastam a 60 éves angol fizikus és matematikus, Stephen Hawking legújabb könyvéről (Universum in a Nutshell, 2001), melyben állítólag arról beszél, hogy az előttünk álló évezredben az emberiségnek el kell kezdenie terjeszkedni a világűrben, mert szerinte a jövőben egyre inkább elkerülhetetlenné válnak az olyasféle balesetek, melyek bolygónk élővilágát veszélyeztetik. Ebből úgy tűnik, mintha ő már nem nagyon bízna abban, hogy a mi sápadtarcú civilizációnk még képes lenne arra a fordulatra, amely elkerülhetővé tehetné az anyabolygónkat lakhatatlanná gyaluló katasztrófát. S valóban: reménykedni én is inkább akkor tudok, mikor a mi kultúránk idő- és térbeli perifériáira, illetve azokon túlra tekintek, akár a külső, akár a belső margókon túl. Sánta Őz (Lame Deer) a sziú indián sámán, valamikor a 70-es évek elején azt mondta: „A művészek a fehérek világának indiánjai.**** Álmodozóknak nevezik őket, azt mondják róluk, a felhőkben élnek, könnyelműek, kifolyik a pénz a kezükből, olyan emberek, akik nem hajlandók szembenézni a valósággal… Honnan tudják ezek a békabőr emberek, mi a valóság? Abból a világból, ahol a képzeletedben képek bontakoznak ki, olyan képek, amelyeken a dolgok mások, mint amilyeneknek a szemeddel látod őket, abból a világból valók a látomásaim.”***** Majd később: „Életem minden napján látok szimbólumokat bizonyos gyökerek és kövek alakjában. Üzeneteket olvasok ki a kövekből… Sok indián teszi ugyanezt.” Ennek megfelelően Január herceg kötete sem egy retrospektív életműkatalógus – dátumokkal, kiállítási listákkal, és publikációs jegyzékekkel –, hanem sokkal inkább egy olyan könyv, ami arra tanít, miként lehet a bennünket körülölelő valóságot feltérképeznünk és átformálnunk. Így a Terra Forming cd-mellékletének 9 felvételt tartalmazó, lendületes zeneanyaga is egyfajta home-music******, a Január herceg által igen-igen jól – s valószínűleg régóta – énekelt/beszélt sámán-nyelven. - várnagy TIBBI.

Kiadó:
Klasky Csupo Publishing
Kiadás éve:
2000
Kiadás helye:
Hollywood
ISBN:
0966485394
Kötés típusa:
ragasztott papír
Nyelv:
angol, magyar
Méret:
Szélesség: 20.50cm, Magasság: 27.50cm
Kategória:

Shana Nys Dambrot

Shana Nys Dambrot  további könyvei

Hűségpont:
 
Antikvár könyv
1 500 Ft
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
1 300 Ft
30%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
700 Ft 490 Ft

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...