Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Sztálin titkosszolgálatában Az elsőként dezertáló szovjet mesterkém emlékiratai

Sztálin titkosszolgálatában - Krivickij, V. G. - Régikönyvek
Sztálin titkosszolgálatában - Régikönyvek Sztálin titkosszolgálatában - Régikönyvek
(0 vélemény)

A ​magas rangú szovjet hírszerzőtisztek közül Krivickij volt az első, akinek volt bátorsága dezertálni, és nyilvánosságra hozni az általa ismert titkokat 1939-ben. 1940-ben, Angliában, kis híján leleplezte a „Cambridge 5” csoportot, azt a szovjet kémekből álló hálózatot, amely megfertőzte a brit hírszerző szolgálatot, és amelyet Kim Philby vezetett. Európa azonban túl veszélyes volt számára, itt nem rejtőzhetett el. Meggyőződéssel hitte, hogy Amerikában biztonságban lesz, azok a titkok azonban, amelyeket magával hozott, örökre fogságba ejtették. Sztálinnak gyorsan kellett cselekednie, ha meg akarta védelmezni kiterjedt hírszerző hálózatát. Attól a pillanattól kezdve pedig Krivickij számára nem volt menekvés az őt hajszoló szovjet gyilkosok elől. A szobalány akkor találta meg a hullát, amikor 1941. február 10-én reggel 9:30-kor bement, hogy kitakarítson a szobában. Az ajtót a folyosón levő ágyneműraktár falán függő kulccsal nyitotta ki, és amikor benézett, egy ember lábait látta meg, amint az ágyon fordítva, fejjel a vége felé fekszik. A fekvő férfin nadrágot és zoknit vett észre, így bement a szobába megkérdezni, jöjjön-e vissza később, ha esetleg zavarja a vendéget. Nem jött válasz. Mikor megérkezett a rendőr őrmester, (a szobalány) elmondta neki: – Akkor odamentem az ágyhoz, hogy megnézzem, mi a baj, és láttam, hogy a feje körül minden csupa vér… Aztán észrevettem, hogy nem lélegzik… Valter Krivickij, eredeti nevén Samuel Ginsberg. Nyugat-Ukrajnában született. Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia határán. Jómódú zsidó kereskedő fiaként fiatalkorától kultúrkörnyezetben élt, és megtanult oroszul, németül, lengyelül, ukránul, később pedig franciául és angolul is. A „Krivickij” a forradalmi álneve volt, amelyet akkor vett fel. amikor az orosz forradalom és polgárháború alatt a Vörös Hadseregben szolgált. Mint az egyik legelső, exkommunista szemtanú, Krivickij megdöbbentő pontossággal látta, milyen sorsot szán neki az élet. Minden elcsökevényesedett illúziót le kell majd rombolnia, amely az emberekben Sztálin szovjet „kísérletével” kapcsolatban él, és a világ szeme elé kell tárnia az összes undorító részletet egy olyan rezsimmel kapcsolatban, amelynek lelkén egyéb atrocitások mellett tömeggyilkosságok, valamint rabszolgákkal dolgoztató munkatáborok felépítése szárad. Ma már tudjuk, hogy mindez igaz volt. Akkoriban azonban a Krivickij által feltárt tényeket a legtöbben istenkáromlásként fogadták. Az NKVD petícióban követelte kiadatását Oroszországnak, amely – ha az Egyesült Államok kormánya beleegyezett volna – minden bizonnyal bebörtönzésével, és végső soron meggyilkolásával járt volna. Krivickijt az amerikai kommunisták és a velük szimpatizáló egyéb szervezetek is gyalázták. A New Masses, az USA Kommunista Pártjának (OPUSA) irodalmi szócsöve, azzal gúnyolta, hogy eredeti nevén – vagyis Samuel Ginsberg, illetve, ahogyan a havilap megvetően használta „Shmelka Ginsberg” – utalt rá mindenhol. A támadások azonban sokkal magasabb szinten is éppen ilyen vadak voltak. Malcolm Cowley, aki már igen hosszú ideje szerkesztette a New Republicot, úgy jellemezte Krivickijt, mint aki inkább az életét tette kockára, mintsem Sztálin szolgálatában maradjon; mint „megalkuvó és gyáva embert”, „gengsztert, és árulót” – magyarán szólva a kommunista ábrándképek elárulójaként. „Gyötrelmen és gyűlöleten kívül mást nem képes terjeszteni”, zárta Cowley, az általa készített jellemrajzot. Cowley azonban legalább annyira pártatlan tudott maradni – hiszen mindemellett kiváló kritikus is volt –, hogy végül elismerje a Sztálin titkosszolgálatában „része azoknak az írásoknak és eseményeknek, amelyek gyökeresen megváltoztatták számomra Szovjet-Oroszország megítélését”. Mások, akik sokkal közelebb álltak a Sztálin keltette lángtengerhez, és meg is pörkölődtek abban, minden különösebb fenntartás nélkül készek voltak elfogadni Krivickij üzenetét.

Fordítók:
Császár László
Borító tervezők:
Császár András
Kiadó:
Alexandra Kiadó
Kiadás éve:
2000
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Kinizsi Nyomda Kft
ISBN:
9633686717
Kötés típusa:
fűzött kemény papír kiadói borítóban
Terjedelem:
463 oldal
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 14.00cm, Magasság: 21.00cm
Súly:
0.70kg
Kategória:
Előszó 7
Bevezetés 13
L fejezet: Sztálin körbeudvarolja Hitlert 25
II. fejezet: A Kommunista Internacionálé vége 57
III. fejezet: Sztálin keze Spanyolországban 113
IV. fejezet: Amikor Sztálin dollárt hamisított 163
V. fejezet: Az OGPU 193
VI. fejezet: Miért vallottak? 259
VII. fejezet: Miért lövette le a tábornokait? 293
VIII. fejezet: Szakításom Sztálinnal 333

A függelék: Ki ölte meg Krivickijt? 369
B függelék: Válogatás a titkosítás alól feloldott
FBI-aktákból 423
Életrajzi adalékok 455
Felhasznált irodalom 459
A szovjet titkosrendőrség vezetői 1918-1953 között 461
Fontosabb dátumok jegyzéke 461
Névmutató 465

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...