Akármilyen élő vagy holt nyelvnek, amelyen emberek beszélnek, vagy beszéltek valaha mindig van és mindig volt kulturális tartalma, beleértve ebbe az adott nyelven beszélők etikai értékrendjét is. Ha a világon valahol, akkor éppen Magyarországon nem kell ezt bizonygatni, hiszen mindenki tudja, hogy a magyarok honfoglalás előtti történetének feltárásában milyen nagy szerepe volt a nyelvtörténetnek. Minderre annak az iskolának a története és jelenleg is vallott értékrendje kapcsán érdemes emlékeztetni, amely iskola jogelődjei különböző nevei után ma a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola néven ismert és elismert. Főiskolánk százéves fennállásának évfordulóján annak a szellemiségnek és értékrendnek a centenáriumát ünnepeljük, amelyet jogelődjeivel együtt kialakított, ápolt, ismertté és elismertté tett nemcsak országszerte, hanem a nagyvilágban is. Elődeink iskolateremtő munkája alakította ki azt a villamosmérnök-képzést, amelyet sikeresen elvégzett szakemberek a század eleje óta a magyar villamosipar derékhadát alkották és nem egy kiemelkedő egyéniségét adták. Ez a szellemiség kultúrát hordoz és etikai tartalma van. Erről a szellemiségről állította a Főiskola akkreditációja során egy éve itt járt látogató bizottság, hogy az nemzeti kincs. Valóban az. Olyan kincs, amit elődeink hozzáértéssel, elhivatottsággal a nemzet szolgálatában és szolgálatára alakítottak ki nagy szorgalommal. A szó legnemesebb jelentése szerinti iskolateremtő munkáról és hagyományról van szó, amelynek eredménye a szellemi értelemben vett iskola, a genius scolae. Ez több, mint az épület. Több, mint az iskola mai neve és szervezete, amely története során bizony sokszor változott s valószínű, hogy a jövőben is lesznek még ilyen változások. Mi, mai kandósok megtiszteltetésnek tekintjük, hogy feladatul kaptuk ennek az örökségnek a gondozását, tehetségünkhöz mért gyarapítását és továbbadását azoknak, akik bennünket követni fognak.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről