13 bíró emlékezik

Meglepő volt például, hogy valamennyi bűncselekményt este, nyolc órától éjfélig, mindig vasútvonal mellett, illetve állomás közelében, olyan egyedül haladó nő ellen követték el, aki a munkahelyéről, illetve a vasútállomásról igyekezett haza. Nem lehetett szabadulni attól a gondolattól sem, hogy a bűncselekmények közül ötöt olyan helyen követtek el, ahol alkalmas hely volt a közelben a hulla elrejtésére. Határozott összefüggésre utalt az elkövetés módja is. Négy esetben fulladás okozta az áldozatok halálát, két esetben a fojtogatást orvosszakértők is megállapították. A hatból a befejezett négy esetben a tettes az áldozatokat részben vagy teljesen lemeztelenítette. Ugyanez történt a további egyik, kísérleti stádiumban maradt esetben is. A hat esetből négyben a tettes nagy erejű ütést mért az áldozat fejére. Az is az összefüggésekre utal, hogy az esetek többségében úgynevezett kettős helyszínt találtunk. Kettős helyszín: a gyilkosság helye és a holttest eltüntetésének helye, mint két egymástól térben különváló helyszín! Végül határozott összefüggésre utalt a körülmény, hogy a tettes a cselekmény után igyekezett meghiúsítani a mielőbbi felfedezést. Ám csökkentette e verziók valószínűségét minden kívül álló előtt az a körülmény, hogy az említett hat esettel kapcsolatban már folyt vizsgálat, és egyben jogerős bírói ítélet is született. Sipos Ilona esetében tulajdonképpen nyomozást sem folytattak, mert a megállapítás szerint öngyilkosság történt. A további vizsgálatok, amelyeket folytattunk, feltárták, hogy Kovács Péter ölte meg 1957-ben Szegedi Margitot, ő támadta meg és ütötte le Somhegyi Istvánnét, majd Sáska Józsefnét. Azt a tényt, hogy 1955-ben Nemes Erzsébetet is megölte, Kovács tagadta, és a távoli időpont miatt megnyugtató bizonyítékokat nem sikerült beszerezni.

Mutass kevesebbet