150 dalszöveg (dedikált)

Jó jeleset tallózni a szövegek között. Azt mondja a szerző: A nyelv a mi igazi szervünk. A nyelv a kulcs. Zsibbasztani. Meg azt: Minőségi a család. Csinálták elegen. Eredetien lapidárisak. Valamennyi mondat a könyvben Cseh Tamásnak született. Szinte mindegyik – dalhoz, dalra. Nekünk. Fülünkben még a melódia. Leszakítani a dallamról a szót szabad-e? Ideje jött. Venni szemügyre. Beléjük feledkezni. Évtizedes gondolatok nemes garmadája. Ki is rajzolódik bizony ív, összkép, együttesség. És a szerző szóhasználatával időjárás-jelentéseknek becézett három testesebb anyag patinája 1979-ből, 1982-ből, 1992-ből? Cseh Tamás adta elő mindegyiket… Az a nyelv, amelyik már első kukkantásra is csalhatatlanul Bereményié, tudjuk: úgy zsibbasztott, hogy inkább bizsergetett vagy csípett, azt a családot, amely a két szerző köré sereglett örömmel, „csinálták” ők ketten, szövegeivel pallérozta Bereményi… A múlt időket fordítsuk jelenné. Itt műtét. Érti? Mű-tét. Felhalmozni, középosztályt csinálni, ennek lesznek áldozatai, de hát ez egy műtét – talált telibe tizenhét esztendeje a szerző. Vergődjük. De a szájbarágón ízelt, szótagolt, kötőjeles képű öt betűt fogadjuk áttételesen is: utótétje most a nagy kettősnek, eleven utóélete a Cseh–Bereményi-műnek az író által összegyűjtött és közrebocsátott érőn érett dalsokaság. Elemzésre is érett szövegegyüttlét. Szembefogadásra kész műsor.

Mutass kevesebbet