1848 emlékei a népi díszítőművészetben

Vajkai Aurél az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumát megelőzően vizsgálta a nagy eseménynek a népi díszítőművészetre gyakorolt hatását. Jónéhány múzeum, köztük a legnagyobb, a Néprajzi Múzeum gyűjteményében kutatott a nevezetes két évből származó, vagy azokhoz valamiképpen kapcsolható tárgyak után. Szebbnél szebb pásztorfaragások, festett és faragott bútorok, pálinkásbutykosok, cseréptányérok és egyebek sokaságát nézte át, és a látottak alapján a népi díszítőművészet lényegét is érintő gondolatait ebben a kötetben összegezte. A kor szelleme alakítólag hat a népművészetre, de a hatás csak jóval később jelentkezik. A népművészeti termékek pusztulásának fokát nem ismerjük, és a szabadságharcot követő elnyomás évei nem voltak alkalmasak az eseményekkel kapcsolatos tárgyak őrzésére, de így is megállapítható, hogy az 1848-49-ben készült holmik semmi jelét nem mutatják a fontos eseményeknek, amelyek túl rövid ideig tartottak ahhoz, hogy közvetlenül hathattak volna. A hivatalos álláspontnak és a közszellemnek megfelelően az eseményekre utaló díszítő elemek: a címer, feliratok, honvédábrázolások, a kimagasló személyek portréi, stb. csak jóval később, a XIX. század utolsó harmadában jelennek meg a falusi emberek otthonát díszítő tárgyakon. Ugyanakkor ez az otthon és a népművészeti alkotások jelentős része a polgárosult ízlés irányába kezd haladni. Ez az átalakulás ugyan nem közvetlenül a 48 eredménye, de mégis összefügg azokkal az új eszmékkel, amelyekért 1848-49-ben küzdöttek, és kísérlet történt egy nagyobb szabású átalakulásra.

Mutass kevesebbet