23 év Kanadában

Az idősebb olvasók, de a fiatalabbak is - különösen azok, akik vidéken nőttek fel -még jól emlékezhetnek rá, milyen nimbuszuk volt a húszas-harmincas években az "amerikásoknak". Azokra a kevesekre gondolunk,akiknak az új világban sikerült összekuporgatniuk egy kis pénzt, s azután itthon földet, házat vettek, Milyen is volt a valóságban ezeknek a kivándorlóknak, legalábbis nagy többségüknek a sorsa? Tóth István csaknem negyedszázadot élt Kanadában. Műve önéletírás, amelyben bemutatja a magyar föld koldusainak a felszabadulás előtti sorsát. Megeleveníti szerző gyermekkorát, körülötte azt a világot, amely a parasztgyermeket a korai napszámba, éhezésbe, szellemi sötétségbe, családi tragédiákba hajszolta. A szerző édesapja is háromszor járt Amerikában - negyedszer öreg korára való tekintettel már Hamburgból visszaküldték -, mégsem tudott annyit előteremteni, hgoy idehaza a családjának a legszűkösebb megélhetésre elég lett volna. Tóth István, a fiú is megunta az itthoni örökös nyomorgást, s elindult szerencsét próbálni "az ígéret földjére". Majdnem egyharmad életét élte le odakinn kemény munkában. Sok mindennel próbálkozott. Dolgozott farmon, bányában, volt vasúti pályamunkás, gyári munkás, nyomdász stb. odakint ismerte meg a munkásmozgalmat, tagja lett a Kanadai Kommunista Pártnak. S hosszú évek hányattatásai után itthon, a felszabadult Magyarországon találta meg a sokat keresett jobb életet. Tóth István élettörténetében a meztelen valóságában tárul az olvasó elé a kivándorlók küzdelmes, kiábrándító sorsa. A mű élethűségével tanulságos, emlékeztető, élményszámba menő olvasmány.

Mutass kevesebbet