Ebben a katalógusban különböző országokból érkezeit fényképeket láthatunk: mai világunk kis tükre ez. Amíg e képek, országok, témák, beállítások, megfigyelések sokféleségét nézem és e különbözőségben örömmel fedezem fel - amint majd felfedezi a kiállítás nézője is - a harmóniát, arra gondolok, hogy a fényképezés a legdemokratikusabb művészet.
Alig van ma már ember, legalábbis a fejlett iparosodó és iparosodott országokban, aki időnkint ne akasztaná nyakába a fényképezőgép tartószíját, aki hetente egyszer-kétszer bele ne nézne a kis keresőbe, hogy megragadja a pillanatot. Megragadja, megörökítse és megőrizze azt, amit az életben fontosnak, érdekesnek és szépnek tart.
Sokszor beszélünk korunkban a telekommunikáció forradalmáról, de keveset egy másik forradalomról, ami ugyanannyi embert érint és magával ragad: a látás forradalmi megváltozásáról a fényképezés révén. Az az egyszerű ember, aki a maga számára megragadja a pillanatot, Goethe Faustjával találkozik, tehát az örök emberivel, az ember legszebb, legnemesebb vágyával. Amikor megnyomja a fényképezőgépének gombját, úgy tesz mint Faust: marasztalja a pillanatot, hiszen olyan szép. Ebben a másodpercben még a vasárnapi fényképésznek, még a koca-fotográfusnak is köze van a művészethez, mert a mulandót akarta megállítani - és meg is állította.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről