500 kép Magyarországról

Tizenöt éve szabad Magyarország! Minden nemzeti ünnep számvetés a történelemmel és önmagunkkal. Sok-sok kérdés tolul fel bennünk és kéri, követeli a választ. Aki a történelmi sorsfordulót mérlegre akarja tenni, annak legelőször a múltra kell vetnie pillantását. A múltra, amely az elnyomó osztályok minden erejével és érdekével kötötte gúzsba a népet és eltorlaszolta előle a társadalmi felemelkedést, az emberi életet. A nagybirtok árnyékában pengős napszámbéren tengődött a kapás, a paraszt, s egy talpalatnyi földtől várta a kiutat országos nyomorából. Milyen megrendítő képeket hagyott miránk erről a pusztító, népbetegségeket, nyílt választásokat, csendőrszuronyokat idéző világról az országjáró Móricz Zsigmond és milyen friss, tavaszi szellőket kergető reményteljes leheletét 1919 első szocialista forradalmának. S milyen vádemelő és korszakot idéző József Attila Külvárosi éje a munkásság nyomoráról, a munkanélküliek éhségéről, a kopár kültelki világról, amelynek szemétdombjain keresték a nyomorgók mindennapi szerencséjüket. A költészet, az irodalom híven, az elnyomottak szent gyűlöletével és forradalmi reményeivel örökítette meg Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc világát, amelyet karhatalommal és fasiszta mákonnyal védelmeztek. A nyomorúságnak, a nemzeti és népérdekek elárulásának, a fasizmus gyászos kataklizmájának egész poklát zárta le 1945. április 4-e! Az ezeréves magyar történelemnek nem volt még nagyobb fordulata, mert megnyitotta előttünk a társadalom szocialista megújításának boldogító útját... S most, amikor ötszáz képben akarjuk megörökíteni Magyarországot, olyan könyvet igyekszünk az olvasó kezébe adni, amely ezerév emlékét és harcait idézi e tizenöt szabad év elévülhetetlen dicsőségére. Igaz hála és a szovjet hősök iránti szeretet jelképe a kötet első képe; a Gellérthegyről ránktekintő Szabadságszobor.

Mutass kevesebbet