70 év a Sándor utcában 1928-1998

A rádiózás varázsát nem csak az jelentette, hogy szólt, zenélt, szórakoztatott, tájékoztatott, de új volt a technika, a készülék. Az éter távoli hangjai: London, Róma, Párizs, Varsó, sőt rövidhullámon amerikai, japán állomások "fogása" lázba hozta a hallgatóságot. Hihetetlenül hamar jött létre a Rádióamatőr szaksajtó, még nem volt adás, de megjelent a folyóirat, érthető és lelkesítő szakkönyvek sokasága volt kapható, európai színvonalú szakembergárda szerveződött, kik egyszerre tanulták és tanították a rádiózás alapjait. Az egykori rádióamatőr Bay Zoltán a Nobel díjig vitte, Mihály Dénes az elsők között találta fel a televíziót. Budapesten már 1919-ben állóképet tudott közvetíteni. Pompás szakemberek: Molnár János, Zakariás János, Jovitza György, Nekolny Kurt, Makai Imre hozták lázba az érdeklődőket. Az amatőr készülékek mellett teret nyert a kereskedelem, fogalom volt a Barta és Társa, a Dénes testvérek, Márton Pál és Hornyák Szilveszter rádiószaküzlete. Ez utóbbi például gyönyörű prospektusai között könyvet is adott ki a rövidhullámú rádióamatőröknek. A műsorszóró rádiózást szatellitként keringte körül a magyar rádióamatőr mozgalom. Az amatőrök közül kerültek ki a legjobb elektronikai szakemberek, akik a későbbi háborús időkben roncsokból építették fel az adóállomásokat, s szerepük volt a világhírű magyar rádióipar, és a hazai gyártású Telefunken adóállomások kiépítésében. Kevesen tudják, hogy az Orion rádió, a magyar rádióipar, a harmincas és negyvenes években olyan fogalom volt, mint most a Japán híradástechnika. Egyiptomból Svédországig jó minőségű rádiók dicsérték a magyar gyárak munkáját.

Mutass kevesebbet