8 db ismeretterjesztő a Búvár Zsebkönyvek sorozatból: Fák, bokrok + Különös állatok + Madarak + Emberek + Vadak + Ősállatok + Kutyák + Fűszernövények

Fák, bokrok Könyvünk a Közép-Európában élő, erdőt alkotó fákon és bokrokon kívül a legszebb park- és utcai fákat is bemutatja. Feltüntetjük az őshazát, a növény magasságát (a zárójelben közölt méretek az őshazában elért magasságot jelentik), a virágzás hónapját. Különös állatok Kötetünk ​különböző állattörzsekből válogatva mutatja be a legérdekesebb fajokat, csoportjuk óriásait és törpéit, az álcázás művészeit éppúgy, mint a külsejükkel rémísztő „szörnyeket” vagy a nőstényüket csalogató „szépfiúkat”. Nem tagadjuk, egy idlyen válogatás csak szubjektív lehet: olyan nehéz eldönteni, mit is tartsunk igazán különlegesnek! Hiszen ami számunkra izgalmas, egzotikus ritkaság, az a saját hazájában olyan megszokott, közönséges állat, hogy szinte észre sem veszik. Az imént a „ravasz” és az „előrelátó” szavakat említettük. Nem szabad azonban tévedésbe esnünk: sem az eszközt használó, sem az utódaikról oly nagy bölcsességgel gondoskodó állatoknál nincs szó tudatos emberi tevékenységről. A két legfontosabb ösztön: az ön- és fajfenntartás különleges példáit kell bennük látnunk. A bemutatott állatok közül néhány latin nevén szerepel, mert nincs jó magyar nevük. Külön szót érdemelnek a rajzok, melyek általában színes fényképek alapján készültek. És ha a fotóművész netán szokatlan pózban örökítette meg becserkészett „modelljét”, bizony a mi állatunk is így jelenik meg a könyvben. Madarak Könyvünk tábláin 117 madárfajt mutatunk be, melyekkel a leggyakrabban találkozunk a városi parkokban, kertekben vagy az erdőt-mezőt járva. A rajzok a hím madarakat ábrázolják, ezek tollazata ugyanis általában jellegzetes, míg a tojóké egyszerűbb. Változik a toll színe az állat életének különböző szakaszaiban is – a legpompásabb a nászruha. Könyvünkben igyekeztünk kitérni ezekre a különbségekre, s megemlítjük azokat az állatokat is, melyek egy-egy madár rokonsági körébe tartoznak, s könnyen összetéveszthetők vele. Így az olvasó tulajdonképpen nem 117, hanem jóval több madárral ismerkedik meg e lapokon. Emberek Földünkön több mint 5 milliárd ember él. Vannak köztük szőkék, barnák, alacsonyak, magasak, ferde szeműek – ki tudná számba venni azt a változatosságot, amit ez a sokféle ember képvisel? Az ember társadalmi és biológiai tény. Ez a kis kötet a sokarcú emberiséget mint biológiai lényt szeretné közelebb hozni az olvasóhoz, bemutatni az egyes földrészek legjellegzetesebb embertípusait. Nemcsak ilyen emberek élnek a Földön, de számtalan változatuk ismeretéhez több kötetre lenne szükség. Az egész emberiség egy fajba (Homo sapiens) tartozik. A különböző környezeti hatásokra (éghajlat, táplálkozás stb.) kialakult öröklődő változások következtében azonban ez az egységes faj különböző fajtákra, rasszokra tagolódott. A környezethatás igen szembetűnő testi változásokat hozott létre. Például a melegebb éghajlaton élő emberek bőre sötétebb, a hideg és szeles vidékeken élőknél a szem védelmére kialakult a mongolredő. Így jött létre ez az ezerarcú emberiség, amelynek tagjai külsőleg különbözőnek ugyan egymástól, de mind egy fajhoz tartoznak. Külső jegyek alapján értékrangsort nem lehet és nem is szabad fölállítani köztük. Mind azonos értékűek. Vadak Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében. Ősállatok Ősvilági utazásra hívjuk az olvasót; képzeletben százmillió éveket repülünk vissza az időben. Aki vállalkozik erre az utazásra, találkozhat a hat méter magas ragadozó zsarnokgyíkkal s az ötven tonnánál nehezebb mocsári óriáshüllővel, a brachiosaurusszal; elábrándozhat azon, hogy milyen volt a krétaidőszak őstengere, melynek a tükre fölött ott suhogott a hatalmas repülő őshüllő, a pteranodon bőrszárnya. Megismer egy érdekes, furcsa világot, ami volt, s ami már nincs. Kutyák A házi kutya (Canis familiaris) a legrégibb háziállat. Mintegy 14-16000 éve, a kőkor legvégén bukkan fel önálló fajként. Egyenes és az emberhez önként csatlakozott őse - amint azt a kieli tudományegyetemen bebizonyították - egyedül és kizárólag a farkas (Canis lupus). Egyéb kutyafajok - például a sakál, a coyote stb. - csak feltételesen és a háziasodás után kaphattak szerepet egy-egy fajta kialakításában. Az ember jól kihasználta sokoldalú segítőtársát: vadászott, vagyonát őriztette vele, tereltette a nyájat, ellenségeire uszította, sőt egyes vidékeken a kutyahús még ma is kedvelt csemegének számít. Mint látjuk, elsősorban gazdasági hasznáért tartott az ember kutyát, s kizárólag használhatósága szerint válogatta ki a továbbtenyésztésre szánt egyedeket. Később határozottan elkülönítette egymástól az egyes fajtákat. A civilizáció, az egyre fokozódó városiasodás azonban jószerével megfosztotta eredeti hivatásától a kutyákat, és a gazdasági állatok közül - kénytelen-kelletlen - "előléptek" a kedvtelésből tartott jószágok sorába. Ezzel azonban egy csöppet sem csökkent jelentőségük. Sőt! Talán soha nem ragaszkodtunk hozzájuk úgy, mint manapság. Ma már a kutya nem elsősorban munkájával, hanem megejtő lényével, hűségével lehet a városi, urbánus ember segítségére. Éppen ezért fontos, hogy ne csak szeressük, hanem megőrizzük, sőt ha lehet, továbbfejlesszük azokat a belső tulajdonságokat, melyek igazán társunkká teszik őket. A tenyésztésnél érzelmeinket s a divatkívánalmakat vessük alá józan eszünknek. Magyarországon a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete irányítja a kutyatenyésztést, vezeti az ebtörzskönyvet. A Kutya és az Állatvilág című folyóiratok felvilágosítással és tanáccsal szolgálnak a kutyák iránt érdeklődőknek. Fűszernövények A korokkal és népekkel változik a konyhai fűszerek divatja is. Fűszerez már az őserdei gyűjtögető ember, sokszor éppen azzal a gyökérrel, gumóval, levéllel vagy virággal, amivel gyógyít is. Mert a mértékkel használt fűszerek javítják étvágyunkat, serkentik az emésztést, aromás illatokkal, ízekkel gazdagítják ételeinket. Az ókori, de főleg a középkori lakomák fűszerei a Távol-Keletről érkeztek Európába. Gyömbér, sáfrány, bors, szerecsendió szerepelt például Mátyás király udvarának sokféle fűszere között. Hihetetlenl drágák voltak az Indiából hosszú hajóúton szállított fűszerek: mire egy-egy előkelő úr asztalára érkeztek, olykor annyiba kerülte, mint egy egész uradalom. Alaposan „megtrágyázták fűszerszámmal”, sóval az ételeket nemcsak a sokféle nehéz szagú és ízű vadhús miatt, hanem a gazdagság fitogtatása végett is.

Mutass kevesebbet