Bevezető: A tengeri csigák és kagylóhéjak formáinak, színeinek, mintázatának mérhetetlen változatossága a történelem kezdete óta elbűvöli az emberiséget. Mindig örömet szerzett birtoklásuk; a művészek, a mesteremberek gyakran választották modellként, nyersanyagként őket, akár építészeti díszítőelemet, akár ékszert alkottak belőlük. Amióta ember él a Földön, keresi, gyűjti e tengeri állatokat. Sokuk húsa kedvelt táplálék, mészházaikat dísztárgyként, ékszerként, szerszámként, hangszerként, pénzként és még számtalan más módon hasznosították. Igen korán megjelent a csiga- és kagylóhéj díszítőelemként és vallási szertartások szimbólumaként is. A régészek 15 000 éves sírokban is találtak csigaházakat: előkerültek az antik, a maya és az azték civilizációk temetkezési helyein egyaránt. Több korszakban szerepeltek mitologikus szimbólumként, kultikus jelképek voltak születési, temetési ceremóniáknál. Érdekes, véletlen (?) egybeesés, hogy a görög mitológiában Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője a tengerből, egy kagyló segítségével született, de ugyanez a motívum szerepel a maja legendákban hősük, Quetzalcoatl születésével kapcsolatban is. A csiga- és a kagylóhéjak jelenléte a sírleletekben valószínűleg részben e legendákkal magyarázható; az újjászületésben, a feltámadásban tulajdonított nekik szimbolikus szerepet a hiedelem. Néhány csiga házát pénzként is használták évszázadokon át, más fajoka bíborfesték nyersanyagát adták. A középkorban egy kagylófaj a korai kereszténység jelképévé vált, amelyet a zarándokok ezrei hordtak ruhájukra erősítve. Megtalálható a kagylómotívum nemesi címerekben is, például a Térdszalagrend lovagjainál, SirWinston Churchillnél és Sir Anthony Edennél. A reneszánsz kor festői, szobrászai, építészei különösen gyakran használtak csigát, kagylót modellként. Ekkor született meg a fésűskagyló talán legismertebb, leghíresebb ábrázolása Botticelli „Vénusz születése" című képén. A díszes csiga- és kagylóhéjakat igen régóta gyűjtik. Pompeji romjai közül előkerültek néhány antik gyűjtemény maradványai. A legtöbb példány a Földközi-tenger mellékéről származott, de találtak az Indiai-óceánban honos fajt is. Az újabb kori gyűjtőszenvedély a XVI— XVII. században lángolt fel, amikor számos utazó, kalandor, felfedező vágott neki a távoli tengereknek. A hajók a messzi tájak kincseivel megrakodva tértek vissza, néha az egész hajórakomány egzotikus csigákból, kagylókból állt. A csigagyűjtés iránti érdeklődés ez idő tájban a nagy gyarmatokat szerző hollandoknál érte el tetőfokát.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről