A 100 éves Erdőkertes

Egy ország, egy nemzet, egy város, egy község, egy iskola, egy egyházközség, vagyis a nagyobb és kisebb emberi közösségek élete, fennmaradása, fejlődése számára fontos a múlt ismerete. Ennek - a hiteles, az egykori valóság megközelítően pontos - feltárása és bemutatása a helytörténetírás feladata. Az elmúlt évtizedekben hazánkban örvendetesen növekedett az emberek, a közösségek igénye, hogy megismerjék falujuk, városuk, sok esetben még kisebb közösségeik történetét. Ezt a törekvést ismerték fel és támogatták a közösségekkel együtt élő vezetők, akiknek anyagi lehetőségeik voltak községtörténeti, várostörténeti könyvek meg íratására, kiadására. Ennek az országos mozgalomnak egy új termése ez a könyv, mely egy - történelmi méreteket tekintve - fiatal, mindössze éppen száz éves múltra visszatekintő település múltját és jelenét mutatja be. Évszázadokon át, a veresegyházi határ északkeleti részét a Váci Püspöki Uradalom lakatlan, gazdaságilag alig használt pusztamezői, ritkás erdői borították. Aztán a XX. század elején ezt a területet egy budapesti építőanyag- és fa nagykereskedő cég, a Roheim Károly és fiai vásárolta meg. A sivár homokon a nagyvállalat egyik tulajdonosa, Roheim Samu távlati terveiben egy virágzó, a cég számára jelentős hasznot hajtó gazdaság és település megvalósítása szerepelt. Mindehhez emberek, munkáskezek kellettek, hogy a Roheim-telepen, majd a kissé fellengzős Erdővároson megvalósuljanak Roheim Samu álmai. Száz évvel ezelőtt jelentek meg az első telepesek, az akkor még vad vidék pionírjai. Ők s leszármazóik, az utánuk érkezők, a ma itt élők kemény, sok évtizedes önfeláldozó munkával, világháborúk, forradalmak, gazdasági válságok, politikai és hatalmi változások keserves, nehéz éveivel is megküzdve építették fel a mai, virágzó Erdőkertes községet.

Mutass kevesebbet