A 20. század idill-kollázsa

Remélhetőleg e "mű" az Olvasónak is szóképes albuma. Mert - Weörös Sándorral -: Az esemény jön és elsuhan, s az emléknek száz ideje van. Mi az életben nagy körökben, /egymástól távol született, /az olvasó egybekötötten/egy fedél alatt kapja meg. - Goethe ennek a könyvnek műfaját is megjelölte. Hamvas után én is - ha nem szerénytelen - elhatároztam, hogy nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Amit azonnal le lehet tenni, majd újra fölvenni. El lehet olvasni belőle ötven sort, esetleg század. (Két korty bor között, feketekávé után...) Olyan kötetet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra - kertre, cserép muskátlira, szelíd dombvidékre -, és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni. A szobában, könyvtárszobában semmit sem fog érni, olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Itt-ott zeng - majd - egy fél cukor darab, és csöppje hull a méznek. (Radnóti természetesen) Egyszemélyes színházamból az író, előadó, rendező után most a kellékes mutatkozik be: A 20. század idill-kellékeit szedtem össze.

Mutass kevesebbet