A 91-esen nyugodtan elalhatok

Györe Balázs verseskötettel jelentkezett először a nyilvánosság előtt. Ez a munkája próza, a szerző naplóregénynek nevezi, melynek tartalmi szándéka z önmegfigyelés és az önértelmezés, az önértelmezés révén pedig a valóság érzékelése, felismerése. Ezt a szándékot áthatja - többek között - az a kényszer is, miszerint otthontudatra, személyiségidentitásra, az öntisztázásához hozzásegítő elsődleges élmények felidézésére feltétlenül szükség van. Györe Balázs azt tapasztaltatja gyermekkorához láncolódó történeteivel és emlékeivel, hogy mindenkinek meg kell találni a helyét és élete célját szűkebb-tágabb környezetében; példaképekre, társakra, szövetségesekre van szükség; szüntelenül választásra és értékeink védelmezésére kényszerülünk a mind nehezebben értelmezhető valóságban. A naplóregény tehát, noha közös múltunk és a tényekkel viaskodó emberi tudat a tárgya, tulajdonképpen jelenközpontú. Egy értelmes létezésre áhítozó életideált és módszeres eszmélkedésre késztető létmegélési lehetőséget kínál olvasóinak. A felidézett gyermek- és ifjúkornak sok eleven reáliája van a naplóregényben - és gazdag, pontos költészete. Ritka szép, rezdülékeny és egyszersmind súlyos próza Györe Balászé; természetes élménypróza.

Mutass kevesebbet