A Barsac-expedíció különös története

a az ember egy posztumusz Verne-kötetet emel le a polcról, nagy eséllyel nem tisztán Jules Verne írását olvassa. Michel, az író fia szépen összeszedegette apja kéziratait, hozzáírt ezt-azt, azután kiadta őket – természetesen az apja nevén, mert az mégiscsak jobban csengett. Ügyes. Ebben az esetben nem csak pénzügyi ügyességet árult el Michel Verne, de igazán jól gyúrta egybe apja két félbemaradt kéziratát. A két fél történet Verne egy-egy kedvenc témáját dolgozza fel. Az első rész egy nagy utazásról szól, ahol hőseink Afrika ismert és kevésbé ismert tájain kalandoznak. A történetet színesíti némi rejtély, ami egy bankrabláshoz köthető. A második részben egy csodálatos várost ismerhetünk meg, ahol Verne megcsillogtatja hatalmas képzelőerejét, (az akkori szinten) fantasztikus találmányokat bemutatva. A városbeli élet szinte utópisztikus, csakhogy… A csakhogyot nem árulhatom el, mert rontaná a könyv élvezeti értékét. :) Némi következetlenség azért tetten érhető a könyvben: a remek találmányokat bemutatják nekünk, de aztán pont akkor nem használják, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. spoiler Kicsit vicces a korabeli elképzelés az egyenlőségről: A mesélő többször elítélően nyilatkozik a negatív szereplők fajgyűlöletéről, hogy a feketéket nem is tekintik embernek. Közben azért ilyen kijelentéseket enged el: „De ez alkalommal nem holmi négerekkel volt dolguk.” Michel jó érzékkel szerkesztette egy könyvbe apja két annyira különböző történetét, a végeredmény egy olyan kerek egész lett, amely szépen beleillik a Verne művek sorába.

Nem a legismertebb Verne regény, de aki szereti az útleírásokkal, izgalmakkal teli, emberi küzdelmekről szóló elbeszéléseket, annak feltétlenül ajánlom.