A Békási-szorostól a Mount Everestig

"A hegymászók a hétköznapokban normális embereknek tűnhetnek..." - írja könyve első oldalain Erőss Zsolt, az egyetlen magyar Hópárduc. Persze nem meglepő, hogy ilyeneket ír, hiszen Ő maga igazából nincs is ott - a hétköznapokban. Emlékezik vagy tervez. Elképzeli, elmeséli a hegyet, és ha már képbekerült, meglát rajta egy járatlan útvonalat... "... Nagyon felgyorsulok, fékeznék, de hiába! Sebességem továbbra is ijesztő, s néhány bukfenc-pörgés-zuhanás után már nem is próbálkozom többet. Jó erősen marokra fogom a jégfejszéimet, hogy belém ne álljanak, és próbálok minél "kényelmesebben" csúszni. Iszonyú kemény sziklát érzek, néhány pörgés a kuloár irányába, és puhább a talaj. Mikor hason, fejjel előre kerülök, felfedezem, hogy így a legkényelmesebb csúszni, és nagyszerű a kilátás is. Ugratók, bukfencek után mindig visszatérek a "kényelmes" helyzetbe, a figyelem a jövőt..." Igen a hegymászó történetei teljesen normális álmoknak tűnhetnek a hétköznapokból nézve. De Erőss Zsolt az a hegymászó, aki mindig a szépet, az emberfeletti szépet látja meg elsőként. Ezért látta meg közülünk elsőként Ő a világ tetejét. Álmainkat meséli el ebben a könyvben, a csúcsról visszatérve. Ő járt ott, így gyönyörű képei nem csak illusztrációk.

Mutass kevesebbet