A belső telepítések és a lakosságcsere

"A második világháború idején a Csehszlovák Köztársaság háború utáni megújulását előkészítő cseh és szlovák politikusok a nemzetállam megteremtésében látták az ország megmaradásának legfőbb garanciáját. Ezért megtervezték az »idegenek«, vagyis a cseh országrészekben élő több mint hárommillió német és a több mint hatszázezres őshonos szlovákiai magyar kiűzését. A magyar lakosság eltávolítására kidolgtozták az ún. magyartalanítási tervet, nem tagadva, hogy ennek megvalósítása során a fasiszta szlovák állam zsidókkal szembeni politikáját kívánják folytatni. Az »idegeneket« vagyonuk nélkül, csupán kézipoggyásszal akarták kitoloncolni, hogy ezáltal is minél nagyobb vagyont tudjanak átadni a helyükre betelepülő új szlovák, illetve szláv tulajdonosoknak. A magyarok a háború utáni Szlovákia zsidósága - állapították meg, nem titkolva, hogy a szláv nemzeti öntudat felkorbácsolása csupán eszközként szolgált ahhoz, hogy minél nagyobb vagyont vehessenek el a magyaroktól. A »gazdag dél jól felszerelt gazdaságait« még a nagyhatalmak döntése előtt szerették volna átadni az új tulajdonosoknak. A szlovák politikai vezetés - pártállásra való tekintet nélkül - a csehszlovákiai németekkel kapcsolatban megfogalmazott kollektív bűnösség elvét önkényesen - a győztes nagyhatalmak beleegyezése nélkül - a magyarokra is kiterjesztett, s a már 1845 tavaszán megkezdte a magyarok vagyonának elkobzását és szlovákoknak történő kiosztását. Ezzel egy időben kidolgozta a belső, észak-déli irányú kolonizáció tervét, melynek keretében a vagyonukból kiűzött magyarok helyébe szlovák családokat telepítenek be. Mindezt a külföld felé belső migrációnak, munkaerő-vándorlásnak tüntették fel. A győztes nagyhatalmak 1945 második felében és 1946-ban egy új, békében élő Európa megteremtésén fáradoztak, s a szlovákiai magyarok nemzeti, erkölcsi és anyagi kisemmizését csak részben tudatosították. Többször figyelmeztették ugyan a cseh és szlovák politikusokat arra, hogy »a magyarok nem németek«, ám a csehszlovák belpolitika a saját magyarellenességét az általunk »humánusnak« és »igazságosnak« deklarált lakosságcserével és további kitelepítések engedélyezésével fedezte. A Szovjetunió támogatásával rákényszerítették a magyar kormányra a paritásos lakosságcserét, ezt a szerződéses diktátumot, amely során a csehszlovák fél eltávolíthatta az országból a legvagyonosabb magyar családokat, s megbonthatta az ősi magyar települési és társadalmi szerkezetet." Vadkerty Katalin

Mutass kevesebbet