A berlini olimpia

Pluhár István A berlini olimpia. Az 1936. évi berlini olimpia története 400 képpel. Kelemen Kornél előszavával. Szerkesztette Marjay Frigyes. Budapest, 1936. Marjay Frigyes (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.) VIII + 144 p. + 6 t. (kétoldalas eredménytáblázatok). Oldalszámozáson belül szövegközti illusztrációkkal, fotóanyaggal gazdagon díszítve. / Bámulatos az a fejlődés, amit az olimpiák története mutat. Az az eredmény, amit az újkori olimpiai játékok negyven év alatt elértek, több, mint amire bárki is számíthatott. S a nagy fejlődésnek, az eddigi eredményeknek a csúcsa a berlini olimpia, mert azon a nemzetek olyan nagy számban, annyi versenyágban vettek részt, amilyenre két-három évtizeddel ezelőtt még gondolni sem lehetett. Magyarország az újkori olimpiákon kivívott szép sikerek öntudatával jelent meg a berlini stadionban. Idehaza aggódó szeretet kísérte és remegő félelem leste, vajjon az eddigi sikerek ragyogása nem halványul-e el a nemzetek félelmetes vetélkedésében? Sokan aggódtak, hogy az eddigi szép eredményt, amit a boldogabb mult szerzett, a sivár jelen megismételni nem tudja és elhomályosítja. A berlini olimpia azonban a magyar sikerek, a magyar diadalok minden eddiginél dicsőségesebb állomása lett. A magyar sport tíz olimpiai bajnokságot ért el, huszonöt aranyéremmel tért haza. Nyolc egyéni és két csapatversenyben diadalmaskodott a magyar tehetség és a magyar versenyzők felkészültsége, a magyar Himnusz tehát tízszer hangzott fel a stadion százezernyi nézőserege előtt, amely tisztelegve köszöntötte a magyar zászlót s elismeréssel adózott a magyar névnek.

Mutass kevesebbet