A Betlehem-blues

Új kötetében eddigi lírájának folytatója, de egyben újítója is Szécsi Margit. Szinte átfogó, egyetemes mondanivalója lett e verseskönyvének az illuzióbomlás. "Le az illúzióval - magunkat se tudtuk megváltani" - írja nyomatékkal. "Hitünk a dal, energiánk a bánat" - hirdeti, s így társul az illúzióbomlás szemléletéhez uralkodó tónusként az olvasó lelkületét egészében fölbolydító elégikus szomorúság. A poéta nem adja fel a költői hivatottság hitét és elrendeltségét, de "lélekké rokkant katona"-ként veszi tudomásul a körülményeiben, lehetőségeiben megváltozott, átalakult világot. Kassák Lajos és Nagy László örökségéhez igazodó kemény, szigorú lírai alkatának aszketikus hangvétele nemcsak töretlen maradt, hanem minden eddiginél erősebbé vált. Keserű, de éppen keserűségében szép és felemelő ez a kötet. Nem a feladás, nem a lefegyverezés dominál benne, hanem a kimondás tisztessége, ereje. "Ember-énekü ember/Vesd meg aki örök pályád iramából kifordít/s népeket von feledésbe - zaklasd a nyűves homályt/Magasan álmodj, nehogy szerelmed/szem elől veszítsen, s ha szólít:/indulj meg a Kozmoszra zárva-..."

Mutass kevesebbet