A Biblia a magyar festészetben

Az Istennel való találkozásnak a magyar kultúrában, hasonlóan más kultúrákhoz, inkább a fülünk, mint a szemünk az eszköze. Az ószövetségi gyökerek hagyománya szerint: „Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják" (5Móz 32,7). A prédikáció és a tanítás abból indul ki, hogy „a hit hallásból van" (Rom 10,17) és a Biblia szövege, nyelve, szólásai, példázatai, hősei és a történetek szereplői sokszorosan köszönnek vissza a magyar irodalomban. Lenne-é egységes magyar nyelv az 1590-es Károli fordítás nélkül? Bizony nem! A Biblia a beszéd, az irodalom világa mellett megérintette vizuális kultúránkat is. A „homo religiosus" (vallásos ember) Ady kifejezte „vele szeretnék találkozni" transzcendens-éhségének jelei megtalálhatók a képzőművészetben, mégpedig nemcsak a képiség, a templombelsők díszítése iránt fogékonyabb katolikusoknál, hanem a protestánsoknál is, elsősorban az oltárképeket használó evangélikusoknál. Régi egyházi hagyomány volt az írás-olvasás tudása nélküli gyülekezetek számára templomi festményekkel megjeleníteni a bibliai történeteket (Biblia pau perum). A bibliai-vallásos művészet korábbi évszázadokban az egyházi megrendelésekhez, főpapi mecénásokhoz igazodott. Ma ez kevésbé jellemző, noha vannak épülő új templomok és egyházi megbízások. Érdekes megfigyelni, mennyire nélkülözi a mai magyar oktatási-nevelési rendszer a művészeti-vizuális képzést. A teológiai oktatásban a filozófia mellett mostohagyerek a művészettörténet, még leginkább az egyházi zene oktatása és művelése vonalán látunk fejlődést.

Mutass kevesebbet