A Bodrogköz népi textilművészete

A Bodrogköz lakóinak egy része az 1541-től ismert dézsmajegyzékek családnevei alapján törzsökösnek mondható, de nem szabad lebecsülni az évszázadok viharos történelme során, a hadi események, járványok, gazdaságföldrajzi változások okozta népességcserét sem. A 19. század utolsó harmadáig általában a bevándorlók voltak többségben. A 19. század második felében végrehajtott ármentesítés megnövelte ugyan a termőterületek nagyságát, de az új szántóföldek a nagybirtokosok kezére jutottak. Így a népesség robbanásszerű növekedése óhatatlanul a meglévő paraszti birtokok elaprózódásához vezetett. Ez a folyamat jelentősen korlátozta a tájegység népességeltartó erejét. Mivel az ország határain belül nem akadt munkaalkalom, 1880-tól egyre többen kerestek megélhetést az óceánokon túl. Az első világháborúig az Amerikai Egyesült Államokba, a háború után főleg Kanadába, 1956-ban pedig a felsorolt országokon kívül Angliába és Ausztráliába vándoroltak ki a bodrogköziek. A trianoni békeszerződés területileg kettévágta a színmagyar vidéket. A domborzatilag, gazdaságföldrajzilag kedvezőbb helyzetű, sűrűn lakott északi-északkeleti régió az újonnan létrejött államhoz, Csehszlovákiához került. 1938-1945 között újra Magyarországhoz, majd a második világháború után megint Csehszlovákiához csatolták. Az 1945 után megváltozott társadalmi és gazdasági rend ismét kirajzásra késztette mindazokat, kik nem találtak maguknak munkát a tájegységen belül. Csehszlovákiában Kassa és Osztrava környéke, Magyarországon a főváros, Miskolc, a borsodi iparvidék, Sátoraljaújhely, Sárospatak lett az elvándoroltak új lakóhelye.

Mutass kevesebbet