A boldogtalanság iskolája

A könyv az érzékenység és a romantika magyar irodalmáról, a boldog együgyűség elvesztéséről és a művészetek élvezetének veszedelmes következményeiről szól. Kazinczy rögeszmés szépségkultuszáról, Ányos identikus boldogtalanságáról, Csokonai saját ellentétébe forduló boldogságlozóájáról, Pálóczi Horváth hátrahőköléséről, Ungvárnémeti bűntudattal teli nárcizmusáról, az esztétikum és a boldogtalanság közé egyenlőségjelet állító Kisfaludy testvérekről, a katasztrófák művészet- és gazdaságlozóai értelmét kereső Lisztről ésJókairól. Ha tetszik, arról a bátorságról, amely a 18. század közepétől kezdve nemcsak esztétikai természetű, de egyfajta morális bátorság is volt: olvasásra csábítani a korábban nem olvasó rétegeket, programokat írni a társadalmi elitek kulturális elitté alakításáról,könyvet adni a nők kezébe, a szépirodalom retorikai-poétikai mutatványain keresztül mintát adni a személyiség autonóm létformáihoz. A felvilágosodás szenvedélytanai (Le Brun, Hume); dialógusai a csiszoltság (politeness) fogalmai körül (Shaftesbury, Burke), ízlés-meghatározásai (Hume, Voltaire); az összefoglaló esztétikai rendszerek (Batteux, Baumgarten, Hegel); a szép esztétikai esztétikai-ideológiai! és morális megragadhatóságának lozóai-hermeneutikai tételei (Rousseau-tól, Gottschedtől Kantig és Schleiermacherig), vagyis az egykorú európai esztétikai gondolkodás teljessége első látásra talán nem áll ott a szentimentalizmus és a romantika magyar irodalma mögött, mégis alig van olyan műve a korszak magyar szépirodalmi kánonjának, amelyen ne lehetne ennek a (pre)modern esztétikai rendszernek valamiféle nálunk főleg német közvetítéssel megjelenő lenyomatát felismerni. A 1819. századi magyar szépirodalom a boldogtalanság iskolája.

Mutass kevesebbet