A bor géniusza

A ​könyv, melyet lapozgatunk, nem fényképalbum, és nem is fotókkal illusztrált szöveg, szó és kép mégis egységesen összetartoznak. A fényképészet szinte kezdettől fogva igényt tar­tott arra, hogy a képzőművészetekkel egyenrangú kifejező eszközzé váljon, s mint totó­művészet túllépjen a tárgyi ábrázolás és dokumentálás feladatkörén és szintjén. Minden alkotás, amely valóban művészet, Kandinszkij szavaival „belső szükségszerűségből" (aus inne-rer Notvvendigkeit) fakad. Hamvas Béla szavainak és szél Ágnes fotóinak e kettős recepciója, szemlélődő, elmélyült olvasást eredményez. Míg tekintetünk megnyugszik egy-egy képen, szinte benne érezzük magunkat az ábrázolt tájban. Emlékek elevenednek fel, igen már jártam itt… vagy a vágy, bár felkereshetném e tájat. Már nem sietünk, feloldódik bennünk a hétköznapok feszültsé­ge, megnyílunk a gondolatok befogadására. Hamvas Béla A bor filozófiájá-t közvetlenül a háború után, 1945 nyarán egy Balaton men­ti rövid nyaralás során írta. A nélkülözésekben, üld(5zésekben, halálfélelemben meggyötört, végre napfényre lépő, felszabadult ember túlcsorduló életörömét tükrözi a könyv. Hamvas Béla életfelfogása pozitív, annak ellenére, hogy drámai feszültségű válságtudatban él. „Mes­terem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Min­den szenvedés értelme, hogy öröm." (Hamvas Béla: Silentium) A derű, az öröm, Hamvas Béla életfilozófiájának egyik tartópillére. A második a rend, a harmadik pedig az egységtudat: „Ha a dolgokat rendbe hozom, ha minden a helyén van, a világ értelme helyreáll. Minden filozófia ilyen értelem helyreállítási kísérlet. Es akkor vala­mi egészen különös történik. Egészen különös, igen és ez az, hogy kiderül: a különbözőnek látszó dolgok nagy sokasága végeredményben látszat. Minden egy. Hen panta einai, mondja Hérakleitosz." (Hamvas Béla: A bor filozófiája) Szél Ágnes motívumai is derűt, rendet és egységet tükröznek. Az ő „innere Notwendigkc-it"-ja is menekülés korunk kaotikus, értelmetlen rohanásából, az ember szorongással telt, szociális elszigeteltségének börtönéből. Mint építész különösen fogékony a mérték és arám, a tér és a hely viszonyára. „A helynek nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van és nem­csak látvány, hanem géniusz. Az ember a helvét lényének azzal a mélységével érti meg, ahol már nincs változás, ami határtalanul messze van és a közvetlen közelben, egyszerre ben­ne van a csillagászati távlat és a meghittség, amikor látja azt, ahogy a dolgok élnek és az értel­metlen világ nehéz és zajos terhe ellobban és minden titkok súlya él." (Hamvas Béla: Az öt géniusz). Szél Ágnes présházai nemes egyszerűséggel simulnak a befogadó térbe, a szerkesz­tett és épített összhangban van a tájjal, az idő körforgásában változó növényvilággal. Képe­in az ember maga ugyan nem jelenik meg, de keze munkája annál inkább: a fehérre meszelt falakban, a diófák árnyékában, a szőlősorok végtelen vonulatában. Szinte úgy érezzük, bele tudunk lépni, benne vagyunk ezekben a tájakban. Az igazi műben minden egységet alkot. Minden egy, azaz minden egész. „Minden lélek egésznek születik és e g é s z ségét nem vesztheti el. Légy okos, szerezd vissza egészségedet. A gyógyszer bárhol kapható. Igyál! Amit kínálok, a tisztaság olaja, a má­mor olaja. Igyál, a többit majd hozza a bor." (Hamvas Béla: A bor filozófiája) Marghescu Mária

Mutass kevesebbet