A bor mint nemzeti jelkép

E könyv a múltról szól - bevallottan a jelennek üzenve. De nem oly módon, hogy a múlt eseményeit a jelen szemléletéhez, elvárásaihoz igazítja. Éppen fordítva, a múlt minél többrétű és összefüggő bemutatásával kíván a jelenkor számára tükröt tartani. Azokra az elméletekre kíván reflektálni, amelyek a múltat a jelen párás szemüvegén keresztül mutatják be, és így napjaink folyamatait is torz irányba módosítják. Nem a legendák, mítoszok további életben tartása e könyv célja, mert meggyőződésünk szerint hamis múltképre, identitásra nem lehet eredményes jövőt építeni. A magyar borkultúra mélységeit látva állíthatjuk, a múlt számos eleme a jelen és a jövő számára nem csak érvényes, de eredményesen fel is használható. Nem vállaltunk magunkra népszerű feladatot, hisz múltképünk számos, eddig féltve őrzött mítoszát szükségszerűen le kellett rombolnunk. Viszont adunk helyette valami mást, amely által borkultúránk talán érthetőbbé válik a külvilág számára is. Mindennek keretét az 1711 és 1867 közötti - leszámítva 1848-49-et - Magyar Királyság határánál jelöltük meg. E másfél évszázadban Erdély, Horvátország és a Határőrvidék sem politikailag, sem közigazgatásilag nem tartozott Magyarországhoz, így a felhasznált anyagok e területek nélküli honi borkultúrát mutatják be. Az időbeli határok több szempontból is egyértelműek. A török kiűzése és a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc, valamint a kiegyezés közötti időszak a magyar borkultúra viszonylag nyugodt, jól végig követhető periódusát jelenteti.

Mutass kevesebbet