A bőrétől kezdődően befelé (dedikált)

A stílusos régiek előszeretettel nyitották-ajánlották könyveiket az olvasó köszöntésével. Példájuk tetszetős, az eredeti megfogalmazás (“lectori salutem!”) pedig egyenesen imponáló, én most mégis inkább – a szerző köszöntésére helyezve a hangsúlyt – Hankó Juditot üdvözlöm az irodalom világában. Rácsodálkozom teljesítményére: bizony, nem tudtam róla idáig, most meg egyszerre milyen érett, izgalmas prózával áll elő! “Ki s mi vagy te, hogy így...”, kérdezhetnénk (tőle), ám feleslegesen, mert a válasz máris adódik. Rejtőzködő alkat, aki visszafogottsága, alkotás(módj)ának belső tétjei, megéltsége-megszenvedettsége folytán az átlagosnál később, ennek fejében viszont mindjárt elsőre határozott művészi vízióval, kiegyensúlyozott szövegalakító készség birtokában jelentkezik. Nem kockáztat, szerencséjére, és (milyen ritka, hogy a két dolog egybeesik!) a mi szerencsénkre, hanem jól bejáratott, nagy múltú műfajt választ: a “lelki mélységek” bemutatására alkalmat adó naplóregényt. Méretre kisregényt – nem mintha lélegzetvétele adott esetben nem volna elegendő az anyag terjedelmileg bővebb kifejtésére, a pontossággal megszólaló, intenzív – az elbeszélői perspektívát beborító, egyszersmind “empirikusan” értett – hang kitartására. Sokkal inkább azért, mert biztosan koncentrált, “ütős” akar lenni így. S lesz is, a maga módján. Amondott hang, beszéd egyébiránt (ön)reflektált, bontott regiszterű, amint azt a fikcionális (?) naplószövegbe ékelődő dőlt betűs részek formálisan is kidomborítják. – Megannyi belső monológ? Vagy a leírtakhoz fűzött szóbeli kommentár a precízen vezetett, a jelen gondjait, fejleményeit és bizonyos emlékezéseket idősíkváltóan rögzítő beszámolók között, mellett? (Időnként: helyett?) Annyi biztos: dinamikus, megrázóan lebilincselő olvasmány a Bőrétől kezdődően befelé, érdemes empatikusan be(le)költözni. Előre tehát, olvasó: “lectori salutem!” És persze – nem megfeledkezve az élménygazdáról, az íróról sem –: scriptori salutem! Zsávolya Zoltán

Mutass kevesebbet