A budai négylevelű

A szerző "A Budai Négylevelű"-ről: Több mint húsz éve lakom Budán; új generáció, új város nőtt fel időközben a gyönyörű hegyoldalakon. Húsz évvel ezelőtt Buda még amolyan Krúdy-regényből kilépett vénlány volt, s azóta fürge bakfislánnyá fiatalodott. Abroncsszoknyát is hord olykor, de inkább shortban jár, és nem szégyelli sebhelyes térdét... Azonkívül éppen olyan, mint Donogán Paula. Át is adom neki a szót: - Tizenhat éves vagyok, másodikos gimnazista. Lenézem azokat a lányokat, akik rúzzsal és hasonlókkal akarnak hatni a fiúkra. Szeretem az irodalmat, de azért jól biciklizek is. Elvárom, hogy a fiúk hűséges cimboráim legyenek, de persze én kis kiállok értük... - Ez már igaz - jegyzi meg Ludady Ferkó. - Paulinak köszönhetem, hogy határozottabb egyéniség lettem, most már szabad vagyok, és semmi sem gátol abban, hogy a Sysitéri Klub bokros alelnöki teendőit ellássam. - Engem is Pauli húzott ki a slamasztikából - mondja Kacsorek József, az elnök. - Igaz, én könnyebb eset voltam, mint Ferkó barátom. Szerencsémre a nők nem nagyon érdekelnek, különben Pauli miatt talán össze is vesztünk volna Ferkóval. Egyébként feltaláló leszek, s nem csüggeszt el az, hogy eddigi találmányaim, például a bölcsőmotor és a fotocellás autósziréna nem arattak osztatlan sikert. A lóhere negyedik levele, Luci, csak nemrég kapcsolódott be a sysitéri mozgalomba, ezért neki nincs joga már itt, a könyv borítóján előre nyilatkozni. De ő is, valamint még számos fiatalember és leányzó igen sok titkot árult el nekem a budai ügyekről, s ezeket ez a könyv sorra kitálalja. Még csak a Sysitérről akarok annyit elmondani, hogy ezt a teret rég kora óta nagyon jól ismerem, ott is minden fa és minden fűszál sok érdekes dolgot mesél annak, aki hajlandó az ilyesmire figyelni. Tessék odamenni, megnézni, meghallgatni. Térkép nélkül is könnyű odatalálni. Esetleg éppen ott ül majd a klubpadon maga a szerző is: Kőszegi Imre

Mutass kevesebbet