A budapesti iskola II.

A Lukács György körül kialakult Budapesti Iskola négy tagja - Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Márkus György, Vajda Mihály - az iskola 1977-ig való „fennállása", majd bomlása után is folyamatosan elemezték és interpretálták mesterük, Lukács György különböző korszakokban született tanulmányait, elméleteit. Ez a kötet (az első 1995-ben látott napvilágot) Márkus és Vajda 1968 és 1990 között született, Lukácsról szóló tanulmányait tartalmazza. A tanulmányok elsősorban a fiatal Lukáccsal foglalkoznak, s ez a tematika már kifejezi a tanítványok fokozatos eltávolodását mesterük marxista periódusától. A kritikai elemzések főként a fiatal Lukács esztétikai, etikai műveire vonatkoznak. A marxista periódus politikai filozófiájának elemzése egyértelműen a kritika, a distanciálás igényével született. Márkus György mindenekelőtt Lukács zseniális fiatalkori művének kéziratát, „A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika" címmel megjelent könyvet rekonstruálja és elemzi. Ugyanakkor vizsgálja Lukácsnak más gondolkodókkal - Marxszal, Goldmann-nal - való kapcsolatát. Vajda Mihály e kötetben közölt írásainak középpontjában a fiatal Lukács történelemfilozófiájában bekövetkezett fordulat elemzése áll. Először veszi Vajda tüzetes vizsgálat alá Lukács 19-es fordulatát. A kötet átfogó, bár közel sem minden részletre kiterjedő „pályaképet" vázol fel Lukácsról, oly módon, hogy végigelemzi a XX. század valamennyi releváns filozófiai problematikáját és kérdésfeltevését.

Mutass kevesebbet