A bűnprobléma genezise a világirodalomban

"Egyáltalában hogyan lehetséges, hogy a bűn - probléma?" Hármas vonzásban telik az életem: tudomány, művészet, család. A harmadik az igazi, az előző kettő ahhoz képest csak hiúság. Azért hódolok ennek a kétféle hiúságnak, mert nem tudom kivonni magam a világi élet mérhetetlen nagyszámú bonyodalmaiból, mert sehol sem uralkodik a harmónia, ami a családi élet harmóniáját zavartalanul és igazán fölhangzani hagyná. Voltam éjszakás segédnővér, nyelvtanár, tanítottam középiskolában, dolgoztam hivatásos szavalóművészként (szereztem két Kazinczy-érmet), regényt írtam Aranymise címmel (megjelent 1993-ban a Szépirodalmi Könyvkiadónál), valamint egy színdarabot Elfekvő címmel. Bölcsészkart végeztem, majd levelező tagozaton teológiát (négyéves képzés, hitoktatói képesítés), jelenleg orvostanhallgató vagyok, ezzel párhuzamosan pedig, azaz több mint tíz éve dolgozom művészeti terapeutaként egy nagy pesti kórházban neurotikusok és elmebetegek körében. Az irodalom, a képzőművészet és a zene egyaránt szerepel a terápiás repertoáron: arra törekszünk, hogy a művészet hasson gyógyítóan (gyakorlatomban nem a betegek próbálkoznak az alkotómunkával, hanem beszélgetünk az olvasott-megnézett, meghallgatott művekről.) Erről a munkáról könyvsorozatban adok számot (Irodalomterápia 1-3. Művészetterápia 1-3. Zeneterápia 1-3. Gondolat Kk.). A bűn problémájáról először bölcsészként írtam szakdolgozatot, majd komparatisztikából ugyanezt a témát dolgoztam föl doktori disszertációként. Ez a KÖT jóvoltából most megjelenő változat még korántsem e munka végleges alakja. Kérem az Olvasót, segítsen észrevételeivel a továbbfejlesztésben. Lectori salutem!

Mutass kevesebbet