A chicagói változat

"- ​Egészen jó statiszta lennél – mondta hazafelé menet Mányoki a gépkocsiban. – Nincs kedved megpróbálni? Másnap felmondtam az állásomat a szerkesztőségben, és beálltam színházi statisztériába, feleannyi fizetésért." Félreértés-e, hogy a regény főhősnőjéből színészt csinálnak? Mellőzött-e a színpadon – és az életben –, vagy csak tehetségtelen? Tévedés-e, hogy a sikertelen vidéki színésznőt egyetlen vers miatt hirtelen körülveszik az emberek? Véletlen-e, hogy kikerül az Egyesült Államokba? S hogy társai, akik négy kontinens hat országából sereglettek össze, mindnyájan sérültek vagy gyökértelenek vagy hazátlanok? Könnyebb-e a sorsunkat elviselni, ha a világban testvérekre találunk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a regény. „Első regényem, a Glogovácz és a holdkórosok a magyar értelmiség egy rétegével, a frusztrálódott, utat tévesztett alkotókkal és dilettánsokkal gyötrődött – mondja az író. – A második, A tolmács, észrevétlenül is szerelmi vallomás volt Magyarországhoz. A chicagói változat megkísérli megtalálni az ember helyét a világ változatai között.”

Mutass kevesebbet