A család-(regény)

A ​társadalom perifériájára szorult, a lét alatti lét sivár szoba-konyháiban, füstös kocsmapincéiben vegetáló emberekről szól Siklós László regénye. Főhőse, P.-né harmincegynéhány éves asszony, aki sűrűn váltakozó munkahelyein takarítónőként, segédmunkásként tevékenykedik. Iszonyú lelki nyomorúságban élő, tudatlan, nagyszájú, rapszodikus ösztönlény, aki a valóságról szerzett ismereteit kocsmákban, férfiak ágyában gyarapítja és kamatoztatja. „Proliságára” büszke, sőt ahol lehet, meg is lovagolja, teljesen azonosul sorsával, nem tud, de nem is akar változtatni életén. „A proli ne legyen kényes” – mondja, ha elhanyagolt, éhező gyermekei sorsát számon kéri valaki. Szellemi és érzelmi tompultságából nem tudja kimozdítani sem a passzív, de legalább némi anyagi biztonságot teremtő élettárs, sem az új lakás, de még kisfia tragikus halála sem. Az író kíméletlen tárgyilagossággal ábrázolja, hogyan „termelődik” újra P.-né gyermekeiben a lumpenlét, a társadalomba való beilleszkedés tragikus lehetetlensége. Igaz, a nagyfiú, Péter, iszonyú erőfeszítések árán megpróbál kitörni, új, emberibb életet kezdeni. Siklós László a félresiklott életek, a múlt torzulásait bélyegként magukon viselő emberek egész panoptikumát tárja elénk. Kíméletlen, felkavaró látleletet ad a társadalomnak arról a mélyvilágáról, ahonnan a felemelkedés szinte reménytelennek látszik. De ez a keménység nem a szenvtelen kívülállóé, hanem a társadalom minden tagjáért felelősséget érző író aktív kiállása azokért, akik a lét legkülső köreire szorulnak.

Mutass kevesebbet