A csend hatalma

Az Erő egyetemes. Énünk is része az Erőnek, ám fejlődése kezdeti szakaszán nem ébredt még rá. Az egymást követő életek során megtanuljuk használni a bennünk rejlő Erőt. Noha a földi élet a Felsőbbrendű Énhez (az Erőhöz) vezető út korai állomása csupán, mégis szükség van rá, hogy bizonyos leckéket megtanulhassunk. Rajtunk múlik, milyen úton és mennyi idő alatt végezzük el feladatainkat. Az Erő szeret téged, szeretete azonban nem puszta érzelgősség: mivel az Erő mindenütt jelenvaló, így jelen van lényed legbelsejében is, ezért az Erő szereti önmagát, azaz téged. Az Erőhöz vezető úton az első lépés: fogadd el a létezését! A második: vállald föl életedért a felelősséget, vedd át tudatod ellenőrzését, légy önálló ember. Vesd el a beléd nevelt negatív tanításokat, s engedj teret tudatalattid hatalmas emlékezettárának. Ne küzdj! Szeresd a csöndet! Ne akard kierőszakolni azokat a dolgokat, amelyeknek még nem jött el az ideje. Légy éber kívánságaidat illetően, s ami tényleg fontos, az valóra is válik idővel. Ha az ember magát már kézben tudja tartani, akkor környezete jelenségei alkalmazkodni fognak hozzá. Úgy kell élned, hogy segíts másokon, mert végeredményben magadon segítesz. Ily módon megnyílik a korlátlan fejlődés útja.

Mutass kevesebbet