A cserebogár

Részlet a kötetből: A cserebogár. Ebéd végeztével rendkivüli dolog történt, ami abban állt, hogy tulajdonképp nem történt semmi. A gyerekek szokásos hajbakapása elmaradt, pedig - jól jegyezzük meg, - egymásután két okuk is lett volna; az egyik: a velőscsont; a másik: a cseresznye. Jóska némán és mozdulatlanul tűrte, hogy kisebb testvérei elkaparintották előle a velőscsontot; de, ami a legcsodálatosabb, az ebéd végén nem lövöldözött orvul testvéreire cseresznyemagokkal, és így azok nem bömböltek, és így elmaradt a veszekedés, a cibálás, a szülői részről való nagyhatalmi beavatkozással egyetemben. Sőt Jóska, a főimposztor, fölkelvén az asztaltól, udvariasan meghajolt, kijelentvén, hogy: «Egészségükre váljék», - apjának, anyjának kezet csókolt és szerényen visszavonult. Édesmamája valósággal megdöbbent emiatt. Aggódva sóhajtott: - Apjuk, úgy félek! Józsikának valami baa lehet. Telán beteg, hogy ilyen jó? Jóska az ebédlőből a kert felé tartott és a folyondárral sűrűn befuttatott lugasba ment. Mit mondok, hogy ment? Nem. Valósággal szökött, surrant, lopódzott a lugasba, mint a tolvaj. Nos igen, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Egyedül kivánt lenni.

Mutass kevesebbet