A csinovnyik halála

Cservjakov ​a színházban jól érezte magát: „Gyönyörködött és a földi boldogság csúcspontján érezte magát.” Fordulópont: a váratlanul jött tüsszentés. Komikus elmélkedés jön a tüsszentésről, ami természetes élettani folyamat. Párhuzamot von a társadalmi rang és az élettani folyamat között. Észrevette, hogy rátüsszentett Brizsalov államtanácsos zakójára. Ettől kezdve bocsánatkérésekkel zaklatja, mert bűntudata van, amiért egy magasabb állású személynek kellemetlenséget okozott. Az első bocsánatkérés rögtön az esemény után történik. Az államtanácsos nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. A második bocsánatkérés a szünetben esik meg, amikor is már kissé zabosabb az államtanácsos az újabb zaklatás miatt. A harmadik bocsánatkérés a hivatalban, a tanácsos fogadószobájában történik. A tábornok semmiségnek tekinti a történteket. A negyedik bocsánatkérés helyszíne ugyanaz. A tábornok úgy érzi, ő egy csúfolódás középpontja lett. Az ötödik bocsánatkérés másnap a hivatalban történik újra. A tábornok: „Takarodjék előlem!” felkiáltással elzavarta Cservjakovot. Emberileg meg lehet érteni. A csinovnyik szüntelen bocsánatkéréseivel jogosan haragította magára a tábornokot. Alázatossága visszatetsző, nevetséges. A csinovnyik egyenruhában hal meg. Konkrét oka halálának: olyan tettet követett el, amivel magára haragította felettesét, s ez összeférhetetlen a csinovnyik léttel. Az öntudatától, egyéniségétől megfosztott csinovnyik belehal félelmébe, amiért a magasabb rangú személynek kellemetlenséget okozott. Egyenruhában hal meg, vagyis utolsó pillanatában sem vált emberré; hivatalnok volta eluralkodott rajta.

Mutass kevesebbet