A csodatevő

Mezei András kisregénye az 1940-es évek elejére visz benünket, a zsidótörvények megalázó idejébe, a zsidóüldözések és gyilkosságok szörnyű és undorító korszakába. A kisfiú-főhős, egy klauzál utcai gyümölcs-kiskereskedő fia szomorú élettörténetét mondja el a szerző regényében. Ez a könyv egy kegyetlen állapot rajza, egy, a valóságban meg nem változtatható kiszolgáltatottságé, a megalázottságé, az üldözöttségé; ami fejezetenként mégis megváltozik és feloldódik a csodában, hősivé, emberivé és elviselhetővé tisztul egy-egy csoda által. Milyen csodatevő is ez a kisfiú? Semmilyen. Milyen csodákra képes? Semmilyenekre. De mégis, igzaságtevő képzelete, gyermekszívét betöltő haragja, gyermeki és mégis oly emberi önérzete megteremti az igazi csodát, nem a látványosat, nem a láthatót: de a lényegeset, legalább szívében, legalább képzeletével tesz rendet, megalkotja az igazi, a szép tövényekkel bíró világot. Ez a könyv egy csodatevő hit freskója, amelynek tájaiban, vonalaiban és csoportképeiben, mint a középkori festők képein felismerni a szerző önarcképét. Mezei András könyve vádirat a fasizmus, az embertelenség ellen és vallomás az emberi csodáról.

Mutass kevesebbet