A csokornyakkendős

Kömény Kelemen egy nap elhatározza, véget vet annak az áldatlan állapotnak, hogy nem ismeri személyesen azt a sok-sok ezer embert, akivel egy városban él, azonos helyekre jár, azonos szokásokat követ, akinek még a vérnyomása is annyi, mint az övé; Ruzicskáné életében egyszer örömet akar szerezni, unt, gyűlölt, telhetetlen férjének; az öregember elindul a városba, hogy erős, tartós kötelet vegyen magának, mert bizony a régi leszakadt, amikor a minap felkötötte magát rá; a főnök meghívja beosztottjait névnapjára, és "tiszta forrásból" származó kisüstivel vendégeli meg őket, Csótányos pedig - ahogy illik - berúg a forrás termékétől; a kultúra ügyét szívén viselő falusi orvos meglepő, de nem sikertelen módon kapcsolja össze hivatását szívügyével; a körorvos és az állatorvos egész évben azt tervezgeti, hogyan múlja felül a másikat a névnapi lakomán; a középkorú, magányos férfihoz csinos fiatal nő csönget be, s röviden így mutatkozik be: a Halál vagyok. Mint a felsorolásokból kitűnik, Tóth-Máthé Miklós újságokból, folyóiratokból ismert novelláinak hősei egyszerű, mindennapi emberek, akikkel csak annyi rendkívüli történik, hogy valami emberit, valami nagyon is logikusat gondolnak, s azt meg is akarják valósítani, máskor még ezt sem teszik: csupán azokat a hibákat, apró emberi tulajdonságokat valósítják meg kíméletlen következetességgel, amelyekben - szinte észrevétlenül - mindannyian bűnösek vagyunk. Az első könyvével jelentkező Tóth-Máté Miklós a színház világából pártolt át az irodalomhoz (előbb drámaíróként; Két nap az akácosban című színművét a békéscsabai színház mutatta be), s máris több, mint ígéret.

Mutass kevesebbet