A dalai lámák története

Amikor ​1989-ben a Nobel-békedíjat Tendzin Gyacónak, a tizennegyedik dalai lámának ítélték oda, Tibet fennmaradásért folytatott fáradhatatlan, békés harcán túl a világon egyedülálló intézményét is kitüntették. Ennek a vallási és politikai intézménynek a történetét, amely a buddhista hagyományokhoz való megingathatatlan hűségen és a buddhizmus elveinek sajátosan tibeti alkalmazásán alapul, még sohasem írták meg. Roland Barraux egykori francia nagykövet mozgalmas, szenvedélyektől izzó történetet tár elénk ritka elemző érzékkel és pontossággal. Könyve bemutatja Tibet sámáni elődeit, a buddhizmus behatolását, a lámák ezt követő sorában a harmadik dalai lámát, aki e tisztséget megalapította, az ötödiket, aki a mulandó(világi) és a szellemi (egyházi) hatalmat egyesítette, a hatodikat, akinek szokatlan viselkedése sem rengette meg a lámaság intézményét, a tizenharmadikat, akinek az első lépést kellett megtennie a modern idők felé. A szerző olyan rendkívüli személyiségek nemzetségéről ír, akik a mai dalai lámában öltöttek testet, az ő üzenete visszhangzik napjainkban az egész földkerekségen. A keresztény Roland Barraux szenvedélyes érdeklődéssel viseltetik e nem mindennapi nép iránt. Megszólaltatja a tibeti történelmet, ami évszázadok óta a mistika, a függetlenségért folytatott harc, a cselekvés és a meditáció, a költészet és a filozófia szimfóniája.

Mutass kevesebbet