A daruasszony

A több feldolgozásból is ismert szépséges japán történet – A fehér daru meséje – ebben a regényben beágyazódik egy szinte átlagos amerikai férfi életébe. Az ötvenes éveiben járó George egyedül él, egy nyomdász vállalkozást és üzletet irányít. A zátonyra futott házasságán merengve gyakran elgondolja, hogy alapvetően kedves, gyöngéd, alkalmazkodó és önfeláldozó természetét, amely sebezhetővé teszi, hányszor kihasználták, legutóbbi barátnője is csúnyán eldobta. Az élete aktuális örömei nagyrészt óvodás kis unokájához kötődnek, akit elvált lánya elfoglaltságai idejére sokszor megkap, hogy vigyázzon rá és szórakoztassa. Amanda, a lánya sosem volt egyszerű gyermek, impulzív, hihetetlenül változékony érzelmei nemigen adtak lehetőséget a párkapcsolataiban a partnerei biztonságos, stabil kötődéseinek, fennhéjázó, meggondolatlan és a tapintatlanságig őszinte modora még azt a néhány hozzá közeledő embert is megdöbbentette. George életében a változás álomszerűen érkezik, egy éjjel sebesült mandzsu daru képében, ami a fagyos éjszakában, a telihold fényében leszáll a belső udvarában és sebesült szárnyában különleges nyílvesszővel messze hangzó sirámaival felébreszti a férfit, aki kisebb közelharc árán kiveszi a nyílvesszőt. A magányos férfi az élményt, a hihetetlen jelenetet sehogy sem tudja feledni, a nemsokára a munkahelyén megjelenő különös, törékeny és szépséges japán nőt, Kumikót, még annyira sem. Az ismeretlen, de benne mégis bizalmat ébresztő nő váratlanul, és kiszámíthatatlanul jön és megy, magáról szinte semmit sem árul el, de elkéri a férfi kezéből, a legújabb hobbijaként vagdosásból, szinte magától formálódott papírdarut és egy hihetetlenül hatásos kollázs sorozat első részévé teszi. Az utólag összeálló sorozat elemei egy legendát beszélnek el, olyan elbűvölő hatást gyakorolva mindazokra, akik megpillanthatják, hogy különc, csillapíthatatlanul felajzott és mindenre elszánt műgyűjtők egész serege veszi őket üldözőbe az egekig strófolva a képek árát…