A debreceni Református Kollégium Kántusa

A kétszázötven éves Kántusnak Az ország legrégibb énekkara, mégis örökké fiatal. Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy ötven éve szüntelen hallgathatom és láthatom. Az egykori férfikar méltóságteljes és fenséges hangjait felváltotta a vegyeskar orgonaszerű, csengő és színes összhangja. Az arcok néhány évenként kicserélődnek, minden évben újak jelennek meg, de mindig az a tiszta szemű, szép és üde ifjúság tekint ránk, ha a Kántus fellép, mint évtizedekkel ezelőtt. Viseletük magyar hímzésű ruhák és az ősi debreceni Kollégium tógája, vagy zsinóros magyar ruha. Olyan énekkar ez, amelyet mindenestül magunkénak érzünk. Maróthi zsoltárai hangjára szívünk rejtett húrjai rezonálnak, Kodály, Bárdos, Gárdonyi egyházzenei művei a népdalszvitek és a klasszikusok mind nekünk szólnak, ha megszólal ez a varázslatos énekkar, amely nemcsak a magyar szíveket, de a hollandok, svájciak, németek, osztrákok, angolok és az amerikaiak szívét is elvarázsolta. Miben van ennek a kórusnak a titka? Kari Immer, a Rajnai Egyház egykori hitvalló elnöke többször megkérdezte tőlünk: „Mitől cseng olyan csodálatosan a Kántus hangja?"

Mutass kevesebbet