A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajza

Enyedi György hazánk egyik legfontosabb agrártájának, a Békés és Csongrád megyék területét magában foglaló Délkelet-Alföldnek mezőgazdasági földrajzát írta meg. Fő célja, hogy meghatározza, milyen fokot ért el a terület mezőgazdaságának szakosítása a kisparaszti gazdálkodás keretében, mi a mezőgazdaság jelenlegi helyzete, és milyen lehetőségeket kínálnak a terület természeti és közgazdasági adottságai a jövőben. A munka, amely az említett terület első gazdasági földrajzi feldolgozása, kiterjed mindazokra a tényezőkre - népesség, település, mezőgazdasági ipar, természeti adottságok stb. -, amelyek a szakosítás irányait befolyásolják. A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajzi feldolgozása kettős célkitűzést kíván megvalósítani. Az első feladat, amelynek megoldására a szerző törekszik, hazánk e fontos agrártájának, az ország mezőgazdasági területének 1/10-ét magában foglaló feltételezett körzetnek geográfiai vizsgálata, termelési specializációjának és fejlesztésilehetőségeinek feltárása, az ország gazdasági életében játszott szerepének és helyének meghatározása. A mezőgazdaságban a kapitalizmus kezdete óta kibontakozó földrajzi munkamegosztás a mezőgazdasági termelés területi komplexumainak kialakulását eredményezte. E területi komplexumok felismerése, termelési jellegének meghatározása, a természeti földrajzi adottságok felhasználási színvonalának értékelése, az üzemi, termeléstechnikai és közgazdasági adottságok sajátos földrajzi eltéréseinek elemzése, külön-külön és együttesen feltétele az eredményes és hatékony területi tervezésnek. Az egyes tájak sajátos termelési adottságainak figyelmen kívül hagyása - amire az első ötéves terv során nem egyszer sor került - a mezőgazdasági specializáció csökkenéséhez, és ami ezzel egyértelmű, a mezőgazdasági munka termelékenységének és gazdaságosságának csökkenéséhez vezet. Az elmúlt esztendőkben agrárpolitikánk világosan leszögezte, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében figyelembe kell venni azokat a területi adottságokat, amelyeket az adott természeti és gazdasági földrajzi környezet nyújt a mezőgazdaságnak és azokat a termelési hagyományokat, amelyek az ország különböző részein már a felszabadulás előtt is néhány növényi kultúra vagy állatfaj speciális, nagty szakértelmű termesztésében, illetve tenyésztésében kialakultak. A népgazdasági terv mechanikus területi bontásának elkerüléséhez, a már kialakult és kialakítható területi specializáció figyelembevételéhez, természetesen az első feltétel, hogy ezeket az adottságokat és lehetőségeket előzetesen feltárják és értékeljék. Ez az előkészítő munka a mezőgazdasági földrajz és az agrárközgazdaságtan művelőire vár. Anélkül, hogy lebecsülnénk, az e téren korábban - főleg az 1930-as évektől - elért eredményeket, meg kell állapítanunk, hogy e munka dandárja még a jövő feladata. Természetes, hogy a feladat megoldása nemcsak földrajzi jellegű követelményeket támaszt, de az eddigi kutatási eredményekből is kiviláglik, hogy megfelelő végkövetkeztetésekhez csak a gazdasági földrajz segítségével lehet eljutni. Nézetem szerint, a jövőbeni fejlődés lehetőségeinek részletes, gazdasági számításokon nyugvó tervezésszerű kimunkálása főleg az agráfközgazdászokra hárul, de a földrajzi munkamegosztás a jelenlegi helyzetének megállapítása és értékelése mind a természeti, mind a gazdasági földrajzi környezettel és a legfőbb termelőerő, a népesség földrajzi elhelyezkedésével összefüggésben: ez elsődlegesen gazdasági földrajzi feladat.

Mutass kevesebbet