A dombóvári zsidóság története (dedikált)

Mindenekelőtt magyarázattal tartozom. A második világháború után, a béke első évében születtem. Nem vagyok zsidó. A családom sem az. Paraszt-gazda apám és nagyapám - itt született és városunk falai között majd egy évszázadig élt - szinte napi kapcsolatban volt sok-sok dombóvári zsidó családdal, elsősorban kereskedőkkel és iparosokkal. Így annak ellenére, hogy a kommunista időszakban hivatalosan nagyon sokáig hallgattak a kérdésről, a család emlékezetében őrzött elbeszélésekből már gyerekként töltődhettem ebben a témában. Azt is szerencsémnek tudhatom, hogy a gimnáziumban olyan magyartanárt kaptam, aki toleráns nézeteket tanított. A magyar nyelvű és lelkületű kultúra volt számára a lényeges, nem a szerzők faji hovatartozása szerint ítélte meg a műveket. A téma iránti érdeklődésemet Dr. Szőke Sándor kollégámnak (t2005) is köszönhetem. Alapos és fáradhatatlan kutatásaival és adatgyűjtésével évtizedeken át írta Dombóvár régi történetét. Tárgyilagos és hűséges volt a múlt eseményeinek feltárásában, gondosság jellemezte minden betűjét. Munkálkodásának köszönhetően a könyvespolcokon már több Dombóvárról írt tanulmány sorakozik. Az itteni zsidóságról azonban még nem készült átfogó munka. A családi emlékezet és Tanár Úr Dombóvár monográfiájából viszont nem volt nehéz megállapítanom, hogy ami a XIX. század végi és XX. század eleji dombóvári zsidóság dolgát, munkálkodását illeti, a város sok tekintetben, legfőképpen első urbanizációja és polgárosodása ügyében ugyancsak hálás lehet nekik.

Mutass kevesebbet