A dramaturgia regénye (dedikált)

Az író vallomása: "Ezerkilencszáztizenháromban születtem Rákoscsabán (ma a főváros tizenhetedik kerületet). Iskoláimat is Budapesten végeztem, itt doktoráltam az egyetem bölcsészkarán. Pszichológusnak készültem, az egyetem Lélektani Intézetében kezdtem dolgozni. A háború után egy ideig nem jó idők jártak a lélektanra, újságírói megbízatást kaptam (ebben az illegalitás éveiben szereztem bizonyos gyakorlatot, Boldizsár Iván volt a mesterem.). Az újságíráson keresztül kapcsolatba jutottam a filmmel is. Ekkor - nem voltam vele egyedül - a sors nem egy nehéz próbának vetett alá. Akik - mint magam is - az ilyen viszontagságokból viszonylag épen kerülnek ki, hajlandók vagyunk azt hinni, hogy bölcsebbek, pedig csak - idősebbek lettünk. Így elvállaltam, mikor ezerkilencszázötvenegyben kineveztek fődramaturgnak az Ifjúsági Színházhoz, holott sem színházi, sem dramaturgiai képzettségem nem volt. Öt év múlva ugyanebben a munkakörben átkerültem a Vígszínházba. Ezerkilencszázhatvannyolcban kiléptem a Vígszínház kötelékéből, és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződtem dramaturgiai tanácsadónak, majd dramaturgnak." "...Ennek a könyvnek tartalma válogatás azokból a színházi tárgyú írásaimból, amelyeket az utolsó két évtizedben tettem közzé, és itt is nem témák szerint, hanem - ez nem mellékes - megírásuk sorrendjében. A kor, amely természetes műfajjá tette az esszéregényt, talán az ellenkezőjét sem tartja természetellenesnek. Úgy is mondhatnám, hogy a dramaturg önéletrajza helyett a dramaturgia önéletrajza. Ez az oka annak, hogy ezekben az írásokban benne hagytam minden olyan utalást, amely a megírás időpontjára, a korra vonatkozik, amely életre hívta. A "nemrégen", az "éppen most" nem az olvasás, hanem az írások megszületésének idejéhez mérendő, akkor is, ha már ez a "nemrégen" és az "éppen most" már régen elmúlt és vele együtt sok minden, ami a megírás körülményeihez tartozott. Sohasem az örökkévalóságnak, mindig a pillanatnak írtam. És éppen az a célom, hogy odaidézzem az olvasót a pillanathoz, hogy velem vagy velünk együtt élje át a dramaturgia regényét, és aztán döntse el maga, melyik gondolat halt el a pillanattal és melyik vált vagy válik hasznos elemévé egy hasznosabb jövőnek."

Mutass kevesebbet