A dunakeszi vasúti járműgyártás és javítás története

A világon sok olyan vállalat létezik, amely jelentős életkorral büszkélkedhet, miközben folyamatosan megújulva eleget tesz az újabb és újabb kihívásoknak. A mi cégünk a 75. születésnapjával, szerényen sorakozik a fiatalabbak között. Országunk viharos (ipartörténeti) változásait is figyelembe véve megállapíthatjuk, ezt megélni jelentős teljesítmény volt. • Kellett hozzá egy adag szerencse - hiszen az alapítói elhatározás a semmi közepén hozta létre a Főműhelyt. • Közrejátszott egy világháborús pusztítás - melynek következményeként Vagongyár lettünk. • Szükség volt egy elszánt élni akarásra - az újkocsi gyártás megszűnése után a nagyelemes főjavítás lépett a helyébe, ahová átmenthető volt minden gyártási tapasztalat. • Végül, de nem utolsósorban kellett egy nagy adag alkalmazkodó képesség is, hogy napjaink privatizációs elvárásainak is megfelelhessünk. Amikor az olvasók figyelmébe ajánlom ezt az albumot, kérem, legyenek megértőek a szerkesztőkhöz. Vannak jól és vannak kevésbé jól dokumentált időszakai üzemünknek. Helyenként, (ez főleg az utóbbi évekre vonatkozik) a bőség zavarával kellett megküzdeni az összeállítást végzőknek, míg más évekből alig-alig tudtak emlékeket fellelni. Ennek következtében néhol túl sok, néhol talán túl kevés az egy-egy adott korról szóló információ. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy aki átlapozza, olvassa ezt az üzemtörténeti albumot, képet kaphat egy üzemről, melyet hol Főműhelynek, hol Vagongyárnak, hol Járműjavítónak hívtak, jelenleg pedig Kft-ként működik. Azok, akik csak e könyv alapján kezdik megismerni a DaimlerChiysler Rail Systems MÁV (Hungary) Kft. történetét, reményeink szerint átfogó képet kaphatnak üzemünk történetéről. Azok pedig, akik részesei voltak ennek a 75 évnek, a könyvet forgatva felidézhetik saját emlékeiket is. Bízom abban, hogy lesznek olyanok is, akik ettől a könyvtől kapnak megerősítést, hogy erre a pályára, ebbe az üzembe jöjjenek dolgozni, pontosan azért, hogy ne csak múltja, hanem jövője is legyen, ennek a szívünkhöz oly közel álló helynek. Az emlékek felidézésével úgy gondolom, méltó módon fejezzük ki az utókor háláját az elődöknek, azoknak a kiváló szakembereknek, akik a különböző beosztásokban, alkotó munkával járultak hozzá ahhoz, hogy ma van miről megemlékeznünk. Befejezésül megköszönöm a szerkesztő bizottság munkáját, remélem, hogy az olvasóhoz is átsugárzik e könyvön keresztül az a szeretet és törődés, amellyel megélt történelmünket próbálták közvetíteni.

Mutass kevesebbet