A dzsungel könyve

Miféle könyv ez? - kérditek, ha belelapoztok. Állatmesegyűjtemény talán? Hiszen itt az állatok beszélnek, gyűléseket tartanak, okos gondolatokat közölnek egymással. Mégsem állatmesék. Vagy talán regény? Nem, regény sem. A regényeknek emberek a hősei. Ebben a különös, nagyon szép könyvben ugyan szerepelnek emberek is, sőt egyik főszereplője egy emberi gyermek, aki vadállatok közt növekedett fel; a történetek mégiscsak állatokról szólnak. Hogyha azután már nemcsak belelapoztok A dzsungel könyvébe, hanem figyelmesen olvassátok és egyre jobban elragadnak az izgalmas kalandok, lassanként azt is észreveszitek, hogy a benne szereplő állatok nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. A dzsungel állatainak kalandjaiból emberi jellemek bontakoznak elétek. És egyszerre szívetekbe zárjátok a dzsungel világának vadállatait: Akelát, a magányos szürke farkast, Bagirát, a derék fekete párducot; Kát, a bölcs és emberséges óriáskígyót. Ugyanakkor haraggal és ellenszenvvel gondoltok Sir Kánra, a kegyetlen és önző tigrisre, vagy Tabakira, a kellemetlen, minden lében kanál sakálra. Ezek az állatok személyes ismerőseitekké válnak, de mindezeknél közelebbi ismerőssé lesz Maugli, az őserdőbe tévedt kisgyerek, aki bízvást elpusztulna, ha a farkasok nem fogadnák maguk közé. Ott nő fel a vadonban, az állatok életét éli, a bozót törvényeit követi. Maugli embernek született, de mivel állati életet él, egyszerre vad és szelíd lelkű, mint a vadállatok.

Mutass kevesebbet